|
VARJÚFÉLÉK (CORVIDAE - Crows and Jays): a verébalakúak rendjének egyik családja 113 fajjal, melyek közül 11 költ Európában. A család az északi féltekén fajokban gazdagabb és elterjedtebb.
A legnagyobb testű, rendszerint fekete tollazatú énekesmadarak. A méretük seregélynagyság és 70 cm közötti.
A hosszúkás, többnyire durva és erős csőrük egyenes v. kissé hajlott. A tövénél serték ülnek, melyek betakarják az orrnyílást.
A csüd bőre nem tagolódik pikkelyekre, viszont elől élben végződik.
A hangjuk rikácsoló, csörgő v. károgó, de vannak kellemesen csengő szólamaik is. Akad közöttük sok jó hangutánzó, egyesek beszédre is megtaníthatók.
Intelligensek, kiváló alkalmazkodóképességűek.
A táplálékukat a földön keresik. Megfigyelhető, hogy élelemkészleteket tárolnak, és a klb. helyekre eldugott eleséget, amikor szükséget szenvednek, fel is kutatják.
A hím és a tojó egyforma.
Sziklákon, fákon v. odúban költenek. A legáltalánosabb a fákon, gallyakból épített fészek, melyet a pár együtt készít.
A tojásaik színesek és pettyezettek. Csak a tojó kotlik, a hím viszont eteti őt.
Nagyjából három csoport alakítható ki közülük:
HOLLÓK, VARJAK és SZARKÁK.
A fajok közül számos él társasan.
A legnagyobb fajuk, a holló (63 cm) meglehetősen ritka madarunk, ezért védett. Nem költözik el tőlünk télen sem. A tollazata csillogó fekete.
A dolmányos v. szürke varjú kisebb a hollónál, szemtelen fészekrabló, a fácán sincs tőle biztonságban, ezért káros.
A vetési varjú társaságkedvelő, telepesen költő, a dolmányos varjúnál valamelyest kisebb madarunk.
A csóka a szajkóval a család nálunk élő legkisebb faja. Szívesen költ odúban.
A szajkó v. mátyásmadár tetszetős küllemű, jellegzetes erdei madarunk, rendkívül kártékony fészekdúló.
A fekete-fehér, rendkívül hosszú farkú, kerek szárnyú szarka felismerése a kezdő madarászok számára sem okozhat gondot. Utóbbi a boltozott fészkét fákra és bokrokra építi.
A varjak ellen szelektív mérgeket kísérleteztek ki a Fácánkerti Vadvédelmi-technológiai Állomáson. A mérgezett tojásokkal a költő varjúállomány 79,8 %-át sikerült elpusztítani.
Az idetartozó nemzetségek:
Aphelocoma (bozótszajkók),
Calocitta (szarkaszajkók ),
Cissa (zöld szarkák ),
Cissilopha (bíboros szajkók ),
Corvus (hollók és varjak ),
Crypsirina (rakétafarkú szarkák ),
Cyanocitta (bóbitás szajkók ),
Cyanocorax (koronás szajkók ),
Cyanopica (kék szarka ),
Cyanolyca (kék szajkók ),
Dendrocitta (erdei szarkák ),
Garrulus (valódi szajkók ),
Gymnorhinus (kékes szajkó ),
Nucifraga (fenyőszajkók ),
Perisoreus (cinegeszajkók ),
Pica (szarkák ),
Platylophus (bóbitás örvösszajkó ),
Platysmurus (fehérszárnyú szarka ),
Podoces (földi szajkók ),
Pseudopodoces (törpe pusztai szajkó ),
Psilorhinus (szemöldökös szajkó ),
Ptilostomus (fekete szarka ),
Pyrrhocorax (havasi csókák ),
Temnurus (vágottfarkú szarka ),
Urocissa (kitták ),
Zavattariornis (etióp szajkó ),
|
