|
Réti sas (Haliaetus albicilla - White-tailed Sea Eagle) v. halászsas, bese, tavi sas: nem a valódi, hanem a réti sasok közé tartozó madarunk, hiszen a csüdje nem végig tollas. A világ réti sas állományát 10-12 ezer példányra becsülik.
A vízbő síkságokat és a tengerpartokat kedveli. Valaha Nyugat-Európában is költött. Angliában 1908-ban adtak hírt az utolsó példányról.
A tollazata világosbarna, s ahogyan öregszik, úgy világosodik tovább, vagyis őszül.
Az öregeknél a rövid, ék alakú farok fehéres.
A jelenlegi fajok közül a legnagyobb hazai madarunk (1 m - Mountfortnál 69-90 cm). A szárnyfesztávolsága eléri a 2,5 métert. A szárny vége lekerekített. A csőr itt sárga (a fiataloknál barna).
Reptében a nyakát hosszan előrenyújtja.
Folyami szegélyerdőinkben szórványosan még költ. Régen vadászmadárként is használták.
Görcsös fenyőkön v. magas fákon fészkel. Gallyakból évről évre ugyanott emeli a fészkét, s az egyre magasodik, míg végül az egész tákolmány lezúdul a mélybe. Néha előfordul, hogy szirtekre v. a talajra építkezik.
A táplálékot illetően sem túlságosan válogatós. Ha úgy adódik, akkor halászik, máskor a vízimadarakat kergeti, s a bukórécéket mindaddig üldözi, míg megadják magukat.
Félelmetes karmai ellenére nem nagy harcos.
Akkor sem esik kétségbe, ha a vízről a zsákmánnyal nem tud felemelkedni: kiúszik vele. A partra sodródott dögöt éppen úgy elfogyasztja, mint a maga zsákmányolta rókát, üregi nyulat. A dögről a hívatlan vendégeket, a varjakat úgy űzi el, hogy megcibálja a farkukat.
A hangja vékony. Szaporán ismételgeti: kli-klik-klik.
Természetvédelmi értékként fokozott védelmet élvez. Az eszmei értéke: 500 000 Ft. |
