| |
|
|
|
|
|
|
|
Karvaly (Accipiter nisus) |
|
Karvaly (Accipiter nisus - Sperber), más néven verebésző héja: 27-36 cm nagyságú, tehát a héjától kisebb vágómadárfélénk. Mint a családban általában itt is a hímek kisebbek.
Ha a súlyukat nézzük, akkor a különbség meghökkentő: a tojó kétszer súlyosabb, mint a hím.
Madeirától Japánig, Észak-Európától a Fokföldig szinte mindenütt előfordul, és 6 alfaja alakult ki.
Rövid, kerek szárny és hosszú farok, sárga szem és láb jellemzi.
A kifejlett példányok melle és hasa vörösesbarnával hullámos keresztsávos.
A hím háta és fejteteje palaszürke. Az arc rozsdás. A tarkó világos folttal díszített.
A tojók háta feketésbarna. A szemöldöksáv fehéres. A mell világossal, a has sötétebbel keresztsávozott.
A fiatalok a barnásabb tojóhoz hasonlítanak, de a testüket alul széles keresztsávok és szabálytalan mintázat tarkítja.
A mérete teszi, hogy bár nagyon ügyes vadász, a hím csak pintyekkel, pacsirtákkal és sármány nagyságú madarakkal boldogul. A tojó le tudja ütni a galambokat is.
A röpte nagyon jellegzetes: néhány erőteljes szárnycsapás után hosszabban siklik.
Nálunk április-május folyamán kotlik meg. S rendszerint fiatal erdők néhány méteres fái valamelyikének koronájába rejtett fészkébe 4-6 kékeszöld v. barnafoltos tojást rak.
Meg kell jegyezni, hogy nem díszíti friss ágakkal a fészkét, mint a héja.
A kelés a 30-31. napra esik.
Népesebb fészekaljával egyenlíti ki azt a hátrányt, ami a többi vágómadárhoz képest, a kisebb méretéből adódik, ti. maga is gyakran esik ragadozó madarak zsákmányául.
A hangja: ki-ki-ki v. kü-kü-kü-kü.
Nálunk állandó. Télen behúzódik a lakott területekre. Költését leginkább a fenyvesekben v. a fenyővel kevert lomboserdőkben lehet megfigyelni. Kártékony, de védett.
Az eszmei értéke: 50 000 Ft. |
|
