|
Barna rétihéja (Circus aeruginosus - Rohrweihe - Marsh Harrier) v. örv, nádi sas, tavi kánya: a vágómadárfélék családjába tartozó, a héjára emlékeztető, de annál nagyobb (48-55 cm, Kelemen szerint 531-589), nagyon karcsú madarunk.
A négy közép-európai rétihéja faj közül az egyik.
A színe változatos, az öreg hím példányok háta sötétbarna. A szárnyfedők, a farok (230-260 mm) és az evezők egy része (szárnyhossz 390-435 mm) szürkés árnyalatú.
A fej, a tarkó és a mell sávos sárgásbarna. A test alul vörösesbarna.
A sárgás csüd 83-91 mm-es. A feketés csőr (sárgás viaszhártyával) 35-47 m-es.
A fej bagolyszerű, mert a szemek nem oldalt, hanem kissé előre állnak. Az írisz sárgásbarna.
A tojók és a fiatal hímek teste sötétbarna, a fejük és a válluk világosabb, de a tojók között előfordulnak egyszínű barna példányok is, amelyek a barna kányára emlékeztetnek.
Az első teles fiatalok egyszínű barnák, de a fejtető és a torok krémsárga.
Elsősorban nádasok felett keresi a prédát és ott is fészkel.
A tapasztalt madárfigyelő a vízivad riadásából is következtet a jelenlétére, mert komoly pánikot vált ki.
A röpte alacsony és imbolygó. Csap néhányat, aztán siklik, amikor is a szárnyát kissé V-alakban tartja.
Ha zsákmányt - legyengült madarat, erőtlen fiókát - lát, enyhe csavarvonalban ejti rá magát.
Káros, mert fészekből kiszedi a fiókát, kiissza a tojást. Csak nyár végén fanyalodik egérre, pocokra. Muszájból békát, halat is lenyel.
A hangja: kli-kli v. cserregésszerű riasztás.
Néha nálunk telel.
A násza különösen figyelemre méltó. A legnyilvánvalóbb példáját adja annak, hogy az udvarlás elemei valójában a szülői képességek kölcsönös felmérésének a lehetőségét biztosítják.
A hím zsákmányállattal a csőrében repülve hívja fel magára a figyelmet.
Ha a tojó "fázisban" van, akkor mellé repül, s elkezdődik a különös nászajándék oda- és visszaadásának - az ember számára lenyűgöző - látványos sorozata.
Vizsgáljuk az egész produkciót érzelemmentesen, a racionalítás szempontjából! Mi más lenne e rendkívüli nászrepülés, mint a későbbi feladatok gyakorlása, a bizonyítás a hím részéről, hogy meggyőzze a tojót: képes lesz őt etetni, amikor az majd a tojásokat melengetve esetenként már nagyon-nagyon éhesen várja a párját.
A hímnek ugyanis az ivadéknevelésben "csupán" az élelem megszerzése és annak a hazaszállítása lesz a feladata.
Ugyanez a lényege a közös fészeképítésnek is: a hím hordja az ágakat, a tojó a tavalyi nádon elrendezi azokat.
A fészekalj 4-6 db zöldesfehér tojásból áll. Kelés a 28-30. napon várható. A kicsik 30-32 napos korukban kapnak szárnyra.
A fogságot nem tűri. Védett, az eszmei értéke: 50 000 Ft. |
