|
Barna kánya (Milvus migrans - Schwarzer Milan - Black Kite) v. berki kánya v. fekete kánya: április közepén, végén érkezik meg hozzánk ez az ölyv nagyságú (55 cm - Kelemennél 470-550 mm), a vágómadárfélék családjába tartozó, enyhén villás farkú (ebben is különbözik a hozzá nagyon hasonló vörös kányától) ragadozó madár.
A költési területe óriási: Franciaországtól Japánig, Finnországtól Dél-Afrikáig és Ausztráliáig terjed. Európában a svájci hegyekben a leggyakoribb, ill. Spanyolországban fészkel cc. 25 ezer pár.
A 4700 m magas tibeti fennsíkon is fellelhető. Esetenként százas csoportokban éjszakázik.
Nálunk a XX. sz. közepén a folyóvizek mentén volt gyakori.
A nagy elterjedés hozza magával a változatosságot. A rendszerezők egy része hajlik rá, hogy a másutt külön fajnak besorolt Milvus lineatust, a kelet-ázsiai barna kányát a barna kánya alfajának tekintsék.
A szakirodalom ezen kívül említi még a M. - m. aegyptus alfajt, egyiptomi barna v. élősködő kánya néven.
A probléma bonyolultabb, semmint hogy egy kézlegyintéssel elintézhetnénk. Arról van szó, hogy míg a valódi alfajok a földrajzi találkozási pontokon egymással keverednek, itt a helyezet kettős.
Az Ural vidékén a két alak keveredik, ahogyan azt az alfajoktól elvárjuk, viszont - meghökkentő módon - ugyanez a két alak a Himalája nyugati részén - jóllehet, egymás mellett élnek - sohasem kereszteződik.
A tollazata sötét, földbarna, de a felső szárnyfedőkön a szárny tövétől a kézízületig egy világos sáv húzódik, s a has, a mell és a gatya rozsdavörös.
A fej és a nyak szürkésfehér, de a lándzsahegy alakú tollak közepe feketével díszített. A hasoldali tollak szárfoltja is fekete.
A szárny sötétbarna v. fekete evezőkkel 428-490 mm-es. A farok feketével harántsávozott rozsdabarna, a hossza 290-295 mm. Noha a farok nem villás, a középső kormánytollak 2-5 cm-el rövidebbek, mint a szélsők.
A viaszhártya és a láb sárga, a csüd 55-58 mm hosszú.
A szürkés szaruszínű csőr 24-43 mm-es.
A fiatalok szárnyalján - az idős korra eltűnő - a fehér foltok is a vörös kánya hasonló jelére emlékeztetnek. Főként az ártéri erdőket kedveli, ahol megérkezése után rögtön hozzálát a fészkeléshez.
Leggyakrabban öregedő erdőkben gémek és vetési varjak telepe mellett, magas fára építi a fészkét. Nem ritkán előfordul, hogy más ragadozók, olykor gémfélék elhagyott fészkében költ.
A többi ragadozóval szemben soha nem hord rá zöld leveles ágakat, viszont szívesen béleli rongyokkal, papírral és más haszontalan dolgokkal (Haraszthy László megfigyelései szerint lótrágyával, bőrdarabokkal, műanyag tejeszacskóval is).
Esetenként olyan mennyiségű ez a fészekalom, hogy ezek alapján a kevésbé figyelmes erdőjáró is felfedezi a költőhelyet.
2-4 zöldes v. fehér (vörössel v. barnával foltozott) tojását közel 40 (mások szerint 28-30) nap alatt kelti ki. A kicsik 40-45 napos korukban repülnek ki.
Röpte is akárcsak a vörös kányáé.
Apróbb rágcsálókat zsákmányol, de fogyaszt rovarokat, sőt, rájár a döglött halakra is.
Az állománya hazánkban eléggé megcsappant, Haraszthy László 1994-es adatai szerint mindössze 160 pár. A szomszédos országokban még ennél is kisebb a populáció.
Pusztulásáért a vizek szennyeződése okolható. Problémát jelent, hogy az ártéri erdőkben a régi faállományt felváltó nemesnyárfákon a barna kánya sem telepszik meg.
Kártékony, de van ahol becsülik a dögeltakarító munkája miatt, és a legújabb megfigyelések szerint a táplálékának döntő részét a víz felszínéről szerzi.
Az összes ragadozó közül a legkevésbé válogatós. Ázsia egyes területein - vallási okokból - a halottakat a madarak számára kínálják fel. A keselyűk mellett részt vállalnak e feladatból a barna kányák is.
Az eszmei értéke 100 000 Ft. A 2001. évi rendeletben nem szerepel! |
