|
Székicsér (Glareola pratincola - Brachschwalbe - Common Pratincole), v. örvös csér, cérkó, sziki cela, sziki csíra, földi baszika, porondlakó, sziki sirály, cserle, széla: a család 25 cm nagyságú, névadó faja rendkívül nagy elterjedési területtel.
Szikes pusztákon, társas telepeken költ Dél-Franciaországtól és hazánktól, ill. a Fekete-tengeri országoktól keletre és délre. Afrika és Dél-Ázsia vízben szegény sztyeppéin is előfordul.
Leginkább a napsütötte, gyér növényzetű síkságokat kedveli. Így hazánkban, ennek megfelelően a Hortobágyon van esélyünk a megpillantására.
Afrikában olykor ezres csapatokban érkeznek északról a székicsérek.
Sáskákra, klf. rovarokra fordulatos, nyilalló röptékkel vadásznak a levegőben, de a többi liléhez hasonlóan a földről is felszednek apró ízeltlábúakat, pl. termeszeket.
Alkonyatkor is csapatostul járnak.
A test barnás homokszínű. A fehér torokpajzs feketével szegett. A has szintén fehér.
Viszont a mell sárgás, a hát pedig földbarna.
A fekete farok mélyen villás.
A hosszú, hegyes szárny alul rozsdabarna, ezt amikor repül, feltűnően mutatja.
Jó, ha megjegyezzük, mert a feketeszárnyú csért tőle jóformán csak e barnás szárnyalj különbözteti meg. (A vele rokon faj /mások szerint alfaj/ egyedeinél a szárny alja teljesen fekete!)
Természetvédelmi értékünkként kiemelt védelmet élvez. Az eszmei értéke: 250 000 Ft. |
