|
Temminck-partfutó (Calidris temminckii - Temminckstrandläufer - Temminck's Stint) nagyon hasonlít az apró partfutóhoz, még a nagyságuk is megegyezik: 14 cm.
Viszont ennek a szalonkafélének a háta és a melle szürkés, továbbá kevésbé mintás. A lába halvány zöldes, esetleg barnás, de sohasem fekete, mint a legközelebbi rokonáé.
A szélső farktollak fehérek.
A csőre rövid, ami a visszahúzódó víz alól előbukkanó iszap és homok felületén láthatóvá vált férgek, lárvák, rákocskák felszedésére alkalmas.
Nászrepülése tipikus a partfutók körében. A hím különleges röpmutatványokkal jelöli ki a költési területet. Egyenesen száll, aztán széles ívben, imbolyogva nyilal át a területe felett. A szárnya kari része ilyenkor a farkával 45 fokos szöget mutat. A kézevezők viszont gyors, rövid csapásokkal adnak lendületet. E csapások oly gyorsak, hogy Mauersberger szerint, hátulról nézvést az az ember benyomása: négy szárnya van e kecses kis madárkának. Hol hullámvonalban felemelkedik, hol zuhanva ereszkedik. Olykor egy kövön megpihen, de a mutatványokkal ott sem hagy fel: a farkát felmereszti, s egyszer az egyik, majd a másik szárnyát felemelve remegteti. Aztán újra erőt gyűjtve folytatja a nyilaló röptéket. Közben vég nélkül hallatja lágy trilláit.
Nem csodálkozhatunk, hogy a tojó előbb utóbb beadja a derekát. Különös, hogy a tojó a 6-8 tojását gyors egymásutánisággal két fészekbe tojja. Az elsőt a hím, a másodikat ő maga kelti ki.
Míg az apró partfutó hangja éles tri-tit-tit, addig a Temminck-partfutó rövid, trillázó tirr hangot hallat, amit kacagáshoz hasonló zümmögés követ.
Hazánkban tavasz végi, ősz elejei átvonuló, az Alföldön nagyobb csapatokban figyelhető meg. Védett, az eszmei értéke: 10 000 Ft.
|
