|
Nagy póling (Numenius arquata - Grosser Brachvogel): v. gojzer, szélkiáltó, póli madár, nagy póli, kulic, hojsza, tőcsér: a szalonkafélék egyik legnagyobbika, a pólingok csoportjában.
Hozzávetőleg 52-60 cm nagyságú. A nedves rétek, lápok, mocsarak szerény küllemű lakója. Szürkés v. sárgásbarnás a tollazata.
A farcsíkja fehéres.
Legkönnyebben a nagyon hosszú, lefelé hajló csőréről lehet felismerni.
Mint költőmadár, a hazánkban az élőhelyek beszűkülésével nagyon megritkult. Ma már leginkább csak Írország magasságától az Amurig költ.
Afrikában, a keleten költők pedig Dél-Ázsiában telelnek. Bár előfordul, hogy enyhébb teleken kitart Nyugat-Európa tengerparti tájain v. a Földközi-tenger nyugati medencéjében.
Ahol fellelhető, ott főként a dallamos énekével - pó-li, pó-li -, elnyújtott, emelkedő hangtónusú füttyeivel hívja fel magára a figyelmet. Táskarákokkal, kagylókkal és klf. apró állatokkal táplálkozik. Ősszel fogyaszt bogyókat és magvakat is.
A röpte sirályt idéz, erőteljes.
Négy viszonylag nagy tojását a fűbe v. hangásokba rakott fészkében költi ki. A kicsik 28 napra kelnek, s érdekes, hogy kezdetben rövid, egyenes a csőrűk.
A gyűrűzések tanúsága szerint magas kort ér meg, tudunk egy 32 éves példányról.
Fokozott védelmet élvez. |
