|
Vándorsólyom (Falco peregrinus - Wanderfalke - Peregrine Falcon), v. galambász sólyom, hegyesszárnyú kánya, galambfogó: a sólyomfélék családjába tartozó, meglehetősen ritka, 37-38 cm nagyságú faj, amely a világ szinte minden táján előfordult, csak Dél-Amerika nagy részéről hiányzott. Ennek megfelelően számos alfaja alakult ki.
Ma már mindenütt - valószínűleg a költőhelyek összeszűkülése és főként a rovarirtószerek kiterjedt alkalmazása miatt - komoly veszélyben van. A hatvanas években a kihalás határára érkezett. Akkor tűnt el a mi faunánkból is.
Nevében a jelző arra utal, hogy olykor minden megmagyarázható ok nélkül szedi a sátorfáját és elvándorol.
Az utóbbi néhány évben a védelmében tett erőfeszítések mintha meghoznák az eredményüket: az egyedszám lassú növekedéséről ismertetnek adatokat, így talán joggal bízhatunk abban, hogy a telente hazánkon átvonuló, ill. az itt telelő madarak közül néhány hamarosan kitünteti figyelmével fészkelésre a hazánkat.
A faj egyesíti a Falco nemzetség valamennyi lényeges jegyét: hosszú, hegyes szárny; széles mellkas; a farok vége elkeskenyedő; a röpte gyors, a galambokéra emlékeztet; a fej oldalán barkó mutatkozik.
A barnás fejen a hatalmas szem a sárga szemgyűrűvel szúrós tekintetet kölcsönöz neki.
A nyak hátoldali részén vékony csíkban összeér az alsó farkfedőkig tartó egészen világosszürke tollazat. A melltől ebben a csaknem fehér mezőben V-alakú, sötétbarna rajzolat díszíti.
A hát, a szárny és a farok barnásszürke. A hosszú hegyes szárnyak csaknem a farok végéig érnek, és sejtetik, hogy milyen ragyogó röptű madár lehet a vándorsólyom. S valóban, amikor meglátjuk a levegőben, nem győzzük csodálni.
A hímeknél a fejtető feketés, a hát palaszürke. A has sárgásfehér, de keskeny vonalakkal keresztsávos.
A tojó általában nagyobb és a tollazata inkább barnás árnyalatokat mutat.
A fiatalok felül sötétbarnák. A sárgás oldaluk hosszanti barnás csíkokkal tarkázott.
Megbízható adatok szerint a vándorsólyom a madarak sebességi világrekordere: zuhanórepülésben eléri a 280 km/óra (mások szerint a 300 km/h) sebességet.
Ez a sebesség már a támadás erejével megöli a prédát.
A gyorsaság a fordulékonyság kárára van.
Ez az oka, hogy futó állatot csak ritkán zsákmányol. Általában kis énekesmadarakat fog, de sikerrel vadászik galambra, sőt, levágja a tőkésrécét is.
A zsákmánylistáján szerepel a cserebogártól a gémekig sokféle állat. Kiszemelt áldozata nem egykönnyen menekülhet. Megfigyelték, hogy v. felülről támad v. alulról, magát hátra vetve kapja el a prédát.
Az áldozatot nem a karmaival öli meg, hanem átharapja a tarkójukat.
Németországban egyetlen fészekben 144 galambgyűrűt találtak.
Egyébként nem épít fészket, hanem más madarak fán, sziklákon esetleg a talajon elhagyott fészkébe rakja 3-4 tojását.
Megfigyelték a fészkét már New-York-i felhőkarcolón, költött az újpesti víztoronyban is. A vonulók nem ritkán magas épületeken éjszakáznak.
Érdekességként meg kell jegyezni, hogy Texasban vannak denevérekre specializálódott példányok.
A világosabb színű egyedek pedig a tundrákról származnak, s ezek kivételes ügyességet mutatnak a vízen úszó v. a földön futó zsákmány megszerzésében.
A vándorsólyom a legtökéletesebb nappali ragadozónk. Bátor és a repülés művésze, így a galambok egyik fő ellensége.
A kifejlett példányok felül kékes-pala színűek, alul vörhenyes fehérek, a mellen kerekded foltokkal. Az arci részen bajuszsáv fut végig.
A tojók hasi tájékán harántcsíkozás látható.
Rendszerint leshelyről felemelkedve csap le. Érdekes, hogy a falka a vándorsólyom elől felfelé keres menedéket. Addig nincs baj, míg meg nem bomlik a galambcsapat, akkor aztán a sólyom egyet kiszemel magának, amelyre felülről csap le.
Tekintve, hogy az északabban költő vándorsólymok a fecskékkel érkeznek hazánkba és a fecskékkel távoznak, a röpgalambászok a röptetéssel általában megvárják a fecskéket, s amikor azok elvonuláshoz gyülekeznek, befejezik a röptetést.
Természetvédelmi értékként fokozott védelmet élvező faj. Az eszmei értéke: 250 000 Ft. |
