|
SÓLYOMALAKÚAK (FALCINIFORMES - Diurnal Birds of Prey): a madarak egyik rendje, melybe a nappali ragadozók, Mauersberger szerint 270 faj tartozik. 5 családba sorolhatóak:
Accipitridae (vágómadárfélék),
Cathartidae (újvilági keselyűfélék),
Falconidae (sólyomfélék),
Pandionidae (halászsasfélék) és
Sagittariidae (kígyász-keselyűfélék).
Szembetűnő külső jegyeik: legörbülő, hegyes csőr, viaszhártya, azaz a csőr tövét körülölelő, lágy szaruképződmény, amelyben az orrnyílások is helyet foglalnak, és az erőteljes, hegyes karmokat viselő láb.
Ezek a tulajdonságok a bagolyalakúak rendjére is jellemzőek, minek okán a baglyokat korábban éjjeli ragadozóknak is nevezték. De a közös jegyek nem a közeli rokonság, hanem az életmóddal összefüggő konvergencia bizonyítékai. A két rendszertani csoport fajainál merőben eltérő anatómiai sajátosságokat találunk. Ezen túl a baglyok bélrendszere, tollazatuk lágysága őket a lappantyúfélékhez közelíti.
A sólyomalakúaknál a hímek majdnem mindig kisebbek a tojóknál v. legfeljebb azonos nagyságúak.
A tojásaik általában foltosak, vörösbarna árnyalatúak.
A régebbi felfogás szerint két alrendjük van:
- az újvilági keselyűk (Catarthinea) hosszú, vékony, a végén kampós csőrrel. Valamennyi ide tartozó faj feje és nyaka csupasz, az orrválaszfaluk hiányzik.
Legismertebb közülük az Andok magashegyi lakója, a kondorkeselyű (Vultur gryphus), amely szárnyfesztávolsága a szárazföldi madarak közül a legnagyobb: 2,75 m. A nemzetség fajai és az urubu (Coragyps atratus) fontos dögeltakarítók;
- a vágómadarak alrendjébe (Falconinea) tartozó madarak csőre változatos alakú és nagyságú. Orrüregük válaszfallal kettéosztott. Öt család tartozik ide.
Más rendszerekben a következő családok szerint tárgyalják a sólyomalakúak rendjét:
I. halászsasfélék (Pandionidae);
II. kígyászkeselyűfélék (Sagittariidae);
III. sólyomfélék (Falconidae);
IV. újvilági keselyűk (Cathartidae);
V. vágómadárfélék (Accipitridae).
Az egész Földön elterjedtek, a biológiai egyensúly fenntartásában van szerepük. |
Sólyomalakúak