|
SIRÁLYFÉLÉK (LARIDAE - Gulls and Terns): a lilealakúak rendjébe tartozó család. A következő nemzetségek tartoznak ide:
Creagrus (villásfarkú sirály),
Gabianus (bukósirályok - 2),
Larus (sirályok),
Pagophila (hósirály),
Rhodostethia (rózsás sirály),
Rissa (csüllők),
Xema (Sabin-sirály).
Hosszú szárnyú, a rend legjobban repülő madarai, s többet tartózkodnak a levegőben, mint más lilealakúak. Viszont azokkal ellentétben a nászukat a talajon ülik.
Tengeri madarak, csak néhány faj él az édesvizeken. Mégis szinte minden tájon ismerik őket. Sok helyütt komoly gondokat okoznak a repülőtéri forgalomban.
A láb mindig úszóhártyás. Az általában fehér testük erősebb, a hosszú, keskeny és hegyes szárnyuk szélesebb, a lábuk hosszabb, mint a cséreké. A földön azoknál sokkal ügyesebben mozognak. Nagyon eltérő nagyságú (20-76 cm) madarak, a kisebbek alig rigó méretűek, mint a kormos szerkő (Chlidonias nigra). A nagyobbak viszont megszégyenítik a mi házilúdjainkat.
Általában nincs ivari kétalakúság. De a fiatalok jól elkülönülnek, ugyanis a kifejlett példányok testén a tollazat leginkább fehér. A hát és a szárny fekete v. szürke.
A fehér fejű fajok feje télre be szokott sötétedni. A sötét fejűeké pedig éppen ellenkezőleg, télen kivilágosodik.
A csőrük erős, a szárnyuk hosszú. A földön v. sziklákon fészkelnek. Kozmopoliták.
A hangjuk kurjongató, s ez minden tengerhez, legalábbis földközelben, hozzátartozik.
Mauersberger a családban 43 sirály-, 5 halfarkas- v. rablósirály-, 41 csér- és 3 ollóscsőrű fajt említ.
A család közös jellemzői közül legegyértelműbbek a viselkedési azonosságok: a támadó magatartás, a fészek védelme, az idegen elriasztására tett kísérlet, amivel az etológia foglalkozik behatóbban.
Niko Tinbergen, holland zoológusnak a módszeres tanulmányai alapján tudjuk, hogy csak a sirályokra jellemző magatartási módok közül
- a felegyenesedett testtartás és ezzel együtt a lefelé tartott csőr, az ütésre kész, félig nyitott szárny, a megvastagított nyak ellentmondást nem tűrő fenyegetés;
- a felegyenesedett testtartás önmagában annyit jelent, hogy lehet derű, lehet ború is, de leginkább: ha nincs akadálya, akkor méltósággal visszavonulok;
- a heves fűtépkedés annyit tesz, hogy "Lásd, milyen erős vagyok! Téged is széttéphetnélek.";
- a fészek közelében döfködés a félelem és a támadókedv együtt való meglétét jelenti;
- az ujjongásszerű kiáltások jelentése: "Ez itt az én helyem. Tűnj el!", de ugyanez egy hímtől egy tojóhoz annyit tesz: "Szívesen látlak!".
És még hosszan sorolhatnánk. Ilyen gazdag hang és jelbeszédre talán sehol a madárvilágban nincs példa.
A nádasainkban telepesen költ a dankasirály (Larus ridibundus ).
A szerecsensirály (L. melanocephalus) déli madár, de néhány pár nálunk is fészkel: Szeged, Fehér-tó.
Átvonuló téli sirályvendégeink közül legismertebb a mintegy 55 cm nagyságú ezüstsirály (L. argentatus), amely már augusztustól gyakori a Duna fölött.
A küszvágó csér (Sterna hirundo) a nagyobb állóvizeken gyakori. A dankasirálynál valamivel kisebb, s jellegzetesen hosszú, hegyes szárnyai vannak. |
