|
SARLÓSFECSKEFÉLÉK (APODIDAE régen: Macropterygidae): a sarlósfecskealakúak három családja közül az egyik, a névadó családja (az Apodinae /csököttlábú fecskék/ és a Cypseloidinae /fekete sarlósfecskék/ alcsaládban) 79+12, a többségében rigó nagyságú (9-23 cm) fajjal.
Csaknem az egész világon elterjedtek, kivéve azokat a területeket, ahol a rovartáplálékukat nem találják meg. Vagyis a sarlósfecskék kozmopoliták, a sarki tájat és az óceániai szigeteket leszámítva a világ minden részén előfordulnak.
A mérsékelt égöviek költözők, de a forró öviek is sokat kóborolnak.
Bár a fecskékhez hasonlítanak, rendszertanilag nincs egymáshoz sok közük. A testük nyúlánk, a fejük széles, a nyakuk rövid.
A csőr széles alappal háromszög alakú. Piciny, de szélesre tátható. A torok közel olyan széles, mint a lappantyúknál.
A szárnyuk keskeny, kardszerű, 10 elsőrendű evezővel, melyek közül az első v. a második a leghosszabb.
A másodrendűek száma 7-8. Kifejezetten levegőben élő állatok. Egyes fajok még az éjszakát is a levegőben töltik. Fáradhatatlanok, gyors röptűek. Erre utal az angol nevük: swift. Siklásra, lebegésre és vitorlázásra egyaránt alkalmasak.
A kormánytollak száma 10. A rövid farok alakja rendszerint kivágott v. villás.
A láb rövid, de erőteljes, mégis alkalmatlan a járásra. Az ujjak oldalról lapítottak, rajtuk a karmok nagyok, a kapaszkodás szolgálatában.
Ennek akkor veszik jó hasznát, amikor függőleges fatörzsön közlekednek. Mind a négy ujjuk előre irányul. A hüvelyk 2 ízű, a többi ujjon 3-3 íz található, tehát a középső 2, a szélső pedig 1 ízzel rövidebb, mint a madaraknál általában.
A kemény, lesimuló tollaikon kicsiny, de fejlett vendégszár található. A színük többnyire barnás, feketés, esetenként ércfényű v. fehértarka.
A mellcsontjuk hosszabb, mint amilyen széles. A szárny karcsontja rövid, de a kézcsontok feltűnően hosszúak, akárcsak a kolibriéké.
Az alsó gégefőn csak 1 pár gyönge izom van. A nyelvük lapos, a tövénél széles, a végén hegyes, akárcsak a fecskéknél.
Érdekesség, hogy a nyelvszalag két oldalán két nyálmirigyfészek található. Ezek az alsó káva hegyétől a hangrésig terjednek, s a költés időszakában aktivizálódva szolgáltatják azt a nyálat, amely a fészek összeragasztásához szükséges.
Begyet hiába keresnénk, a zúza izomzata csenevész, vakbél nincs.
Hajnaltól napestig levegőben vannak, az éjszakai nyugvásuk is csupán pár órára tehető. Rengeteg energiát emésztenek fel, amit hihetetlen mennyiségű rovar elfogyasztásával fedeznek.
Valódi légi élőlények, olykor olyan magasságokba emelkednek, hogy jellegzetes sarló alakjuk eltűnik a vizsgálódó szem elől. A finom légáramlatokat kihasználva sokáig csupán apró szárny- v. farokmozdulatokkal siklanak. A sziklafalakon is ügyesen másznak, ellenben a földön szinte magatehetetlenek.
A szemük pilla nélküli, ami már önmagában jelzi, hogy jó a látásuk. A hallásuk szintén fejlett, de más érzékszerveikre ez nem mondható el. Értelmi képességeik sem figyelemreméltóak.
Szeretik a társaságot, de sokat torzsalkodnak. Különösen a fészkelés idején.
Rendszerint üregekben v. falmélyedésekben fészkelnek. Csak néhány faj épít a fecskékéhez hasonló fészket. Egyesek fészke kizárólag a levegőn szilárduló nyálukból készül.
Évente 1-2 alkalommal költenek.
A tojó egyedül kotlik, de a fiatalok felnevelésében osztozik a hímmel.
A tojásuk még a szabadon fészkelő fajoknál is fehér.
A levegőben védelemre talál a gyorsasága révén, de a költési időszakban és a fiókáknak sok ellensége van, amelyek meg tizedelik. Az ember is az ehető fészek miatt sokat árt az ide tartozó fajoknak.
Az ivarok között nincs különbség. |
