|
RIGÓFÉLÉK (TURDIDAE - Thrushes and Chats): a verébalakúak rendjének egyik közismert családja.
11-33 cm nagyságú madarak - mintegy 300 faj - tartoznak ide, a
begyek,
fülemülék,
hantmadarak,
rigók és
rozsdafarkúak.
A vékony csőrük gyengén ívelt, ár alakú. A csüdöt elől összefüggő szarupajzs borítja, s ezt a képződményt csizmának nevezzük.
A hím és a tojó között általában szembeötlő a különbség.
A tollazat eléggé változatos. Lehet egyszínű v. fekete-fehér tarka, sőt, más fajoknál láthatunk csillogó, színpompás tollruhát is. Mégis mind az alakjuk, mind a tollazatuk eléggé egységes, így az eltérések ellenére, a közös jellemzők alapján könnyen felismerhetők.
A fiatalok teste alul mindig pettyes, és a fiókák már a röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket.
Néhány Polinéz-sziget kivételével az egész Földön előfordulnak, kozmopoliták.
Nálunk 16 fajuk él, s 7 nembe tartoznak. A család legismertebb fajai: a rigók, a csaláncsúcsok, a hantmadarak és a fülemülék. Szinte valamennyi híres az énekművészetéről.
A többségük ragaszkodik az erdőhöz. Rovarokkal, lágytestű állatokkal, álcákkal, földi és vízi férgekkel táplálkoznak. Gyümölcsérés idején fogyasztanak bogyókat is.
A fészkelés tekintetében széles spektrumot mutatnak:
földön, fán, bokorban, ill. sziklák között fészkelő egyaránt előfordul közöttük.
A 2-6 tojást sok fajnál a tojó egyedül költi ki. A költési időn kívül számos faj egyedei közösen éjszakáznak.
Chernel I. szerint "ők a legkellemesebb társai lehetnek a szobában ülésre kárhoztatott embernek" - ezt ma már nem oszthatjuk, nem beszélve arról, hogy miután a táplálkozásra nagyon igényesek, a tartásuk nagy szakértelmet igényel.
Meg kell említeni, hogy sajnos nem mindenhol élveznek védelmet, sőt luxemburgi adatok szerint a franciák még az 1990-es esztendőkben is évente mintegy 50 000 rigót fogtak, lőttek étkezési célokra.
|
