|
Mandarinréce (Aix v. Dendronessa galericulata - Mandarinente - Mandarin Duck): talán a legszebb, de mindenképpen a legismertebb, díszmadárként is tartott, 42-45 cm nagyságú récefaj. Kelet-Ázsiából hozták be, s Angliában olyan jól érzi magát, hogy az elvadult példányok a szabadban minden emberi beavatkozás nélkül költenek.
A gácsér lélegzetelállító. Minden récékkel barátkozó először a mandarinrécét ismeri fel.
A gácsér fején piros, fehér, zöld és barna tollakból álló bóbita kelti fel a figyelmet. A homloka sötétzöld, az arci rész fehér és világos rozsdaszínű. Az utóbbi tollak ún. pofaszakállt képeznek. A nyak hosszú tollai gesztenyebarnák.
A nyak elől és a mell sötétebb barna, de oldalt fekete, fehér csíkozott. A has alul fehér, oldalt sárgás, szürkés finom haránt csíkozattal.
A kormánytollak és az evezők sötét barnák. A szárnyon a felálló zászlójú tollak fehérrel szegettek, de a közepükre fémes kék színű csíkot rajzolt a természetpiktor, ami ugrik a sárgáspiros mezőből.
Ezt a módosult tollakból álló képződményt nevezik tollvitorlának.
A hím a nyár végén leveti a díszes tollruháját és egyszerűbbet ölt. Ez nagyjából megegyezik a tojón nyáron is láthatóval. De ilyenkor is könnyű őket megkülönböztetni, mert a gácsér csőre nem fekete, hanem sötétvörös.
A szintén rajzos tojó finom pasztell szürke, ill. barna.
A tojásokat 28 nap alatt a tojó kelti ki, a hím csak kivételesen ül be a faodúba ágyazott fészekre.
Amint a kicsik kikeltek, a tojó óvatosan felméri a terepet, s ha nem érzékel veszélyt, akkor jelt ad nekik. A kicsik az éles karmaikkal felkapaszkodnak az odú falán, s nem telik bele egy perc, megindul a csapat a víz felé.
Sajnos előfordul, hogy az akciót valami megzavarja. lyenkor a tojó a már kirepült kicsikkel menekül, a fészekbe rekedt fiókákkal nem tud foglalkozni, így azok a szabad természetben elpusztulnak.
Vadon élő hazai példányok valószínűleg fogságból szöktek.
Ma már ismeretes fehér és krém színűben is. A fehérek szaporítása hazánkban elsőként (1994-ben) Tóth Sándornak sikerült. |
