|
Kerceréce (Bucephala clangula - Common Goldeneye) v. csengő-, jeges-, bujár-, buksi-, deres-, bikafejű, lármás réce, nevezik bugárkacsának és kercebúvárnak is: nálunk főként a vonulások idején mutatja magát ez a 45 cm nagyságú réceféle. De télire is maradnak, leginkább a Balatonon szórványos csapatok. Egyes példányok, gyakran a bukó récékhez társulnak. Máskülönben fenn északon, a tengerparton v. tavaknál faodvakban v. üregekben költ.
A hangja kellemes csengettyűszóhoz hasonló, de a gácsér ritkán szól. Inkább hallani a szárnycsapásait, amelyek szintén csilingelésnek vélhetünk.
A tojó hangja kissé rekedtes.
A gácsér üstökös feje csillogó zöld. A hát, a farok fekete.
A szárny, a nyak és a has, ill. a váll fehér. Utóbbi feketével szegett tollakkal ékes.
A fekete csőr rövid, mögötte fehér arcfolt mutatkozik. A láb narancsos.
A hím a nyár végén a tojóhoz válik hasonlóvá, de a feje ilyenkor is fekete marad.
A tojó felül barnásszürkével pettyezett. A feje csokoládébarna. A szárnyat itt is díszíti a fajra jellemző, négyzet alakú fehér folt.
A fiatalok barnák, nyakörv nélkül. A vízről, a többi bukóval ellentétben könnyedén emelkedik fel a levegőbe.
Legszívesebben tág odvakban költ, s olykor előfordul, hogy a kicsiknek a fészek 15 m-es magasságából kell levetni magukat, hogy anyjukat követhessék a vízhez. A csehek mesterséges odvakkal szoktatták a tavaikhoz.
Nem ritka, hogy a gácsérja kis bukóval áll össze, s a tojások termékenyek.
|
