|
RÉCEFÉLÉK (ANATIDAE - Duck, Gees and Swans): a lúdalakúak rendjének egyik családja változatos vízimadarakkal.
A család eléggé sokszínű, de szinte valamennyi fajra jellemző a vízi életmód, ennek megfelelően a lábujjaik között úszóhártya feszül. Jó röpkészségűek. Három alcsaládban Anseranatinae - hasadtujjú lúd, Anserinae - lúdfélék és Anatinae - kacsafélék 42 nemzetség tartozik ide.
Az idetartozó
- ÁSÓLUDAK (Tadorna) nem buknak le a táplálékért a víz alá. Nagy termetű, lármás, társaságkedvelő madarak. A nyakuk hosszan nyúlik fel a test fölé. Az ivari kétalakúság nem fejlődött ki;
- BUKÓRÉCÉK (Mergus) a víz alá bukva táplálkoznak. A csőrük keskeny és fogas szélű. A tarkójukon rendszerint üstököt viselnek. Alkatilag karcsúak. Reptükben hosszan elnyúlva úsznak a levegőben. Odvakban v. a talajon költenek;
- HALCSONTFARKÚ RÉCÉK (Oxyurae) a víz alá bukva keresik a táplálékukat;
- HATTYÚK (Cygnus) nyaka még a ludakénál is hosszabb. A testük is nagyobb. Egymás mögött v. V alakzatban vonulnak. A hím és a tojó egyforma;
- LUDAK (Anserinae) nagytestű, hosszúnyakú, legszívesebben a nedves réteken legelésző madarak. A földön fészkelnek. Az ivarok nem különböznek. Egymás mögött v. V alakzatban vonulnak;
- ÚSZÓRÉCÉK (Anas) jellemzője, hogy a víz felszínén szürcsölgetve v. tótágast állva táplálkoznak. Alapvető élelmük a lemezes csőrükkel a vízből kiszűrt planktonok tömege. A vízről merőlegesen röppennek fel. A karevezőik fényesen csillogó szárnytükröt alkotnak. A gácsérok díszes nászruhát viselnek, de a nyugalmi ruhájuk a tojókéhoz hasonló. A talajon v. üregekben költenek.
Más felosztásban még itt tárgyalják a következő csoportokat:
FÉNYLUDAK (Nettapus),
FÜTYÜLŐLUDAK (Dendrocygna - farécék),
GŐZHAJÓRÉCÉK (Tachyeres),
TENGERI RÉCÉK (közöttük a bukók számos nemzetséggel).
A vadrécék v. úszórécék a család legkisebb termetű tagjai. Sok nemzetségre tagolódó, fajokban rendkívül gazdag csoport.
A vadrécék egyik legismertebb fajuk az apró réce (Anas crecca) galambnagyságú, a nálunk előforduló kacsák legkisebbike. Ősszel és tavasszal nagy csoportokban vonul át hazánkon.
Valamivel nagyobb a réteinken költő böjti réce (Anas quer quedula), amely kisebb-nagyobb csapatokban érzi jól magát.
A nyílfarkú réce (A. acuta) és a kanalas réce (Spatula clypeata) szintén gyakori kacsafaj hazánkban.
A tőkés réce (A. platyrhynchos), a házikacsa őse hazánk leggyakoribb vadászható víziszárnyasa.
Háziasítása viszonylag újkeletű, a római császárság idejére tehető, és a keletkezett fajták száma sem nagy:
magyar réce,
pekingi réce,
campbell kacsa,
Aylesbury kacsa,
Cherry Valley stb.
A bukók (Mergus) a récékre emlékeztetnek, de könnyű őket azoktól megkülönböztetni, hiszen a csőrük vékony és kampós. Jellegzetes képviselőjük a nagy bukó (Mergus merganser) házikacsa nagyságú, és csak enyhe teleken fordul elő nálunk. A csaknem tiszta fehér kis bukó (M. albellus) Magyarország téli vendége.
A család tagjait a köznyelvben három csoportra szokás felosztani. Ezek a közismert nevükön a hattyúk, a ludak és a récék. A világ legkülönbözőbb tájain előforduló, mintegy 150 faj tartozik ide, s az őseik már az eocénban elkülönültek más rendbeliektől.
A libákról leváltak az ún. csáják, s az eltérő életmód miatt ma már egy kissé bizonytalan a tudomány, hogy valóban rokonok-e.
Az ember már ősidők óta becsüli ezeket a madarakat.
A HATTYÚ Apolló szent madara, a szépség szimbóluma. A mitológia szerint Zeusz gyakran vette fel a hattyú alakját, ugyanígy a valkűrök is. A néphit szerint a haldoklók pedig megnyugszanak a hattyú éneke hallatán. Az ornitológusok többsége hajik rá, hogy ne különítse el a hattyúkat a lúdaktól.
A rómaiak a lúdat azért tisztelték, mert az éjjel rájuk törő ellenséget hangos gágogással jelezve felverték a Capitolium őrzőit.
A LÚD valódi ínyencfalat világszerte. A tollából készített pehelypaplan az egyik legfinomabb takaró.
A récéktől jelentősen különböző alkatuk és viselkedésük van. Az ivari kétalakúságnak gyakran semmi jele. Főként zöld növényi részeket legelnek. Némileg elkülönülnek az ide tartozó fütyülőludak. A csüdjük hosszú, a hangjuk füttyszerű, a színük réceszerűen tarka.
Az úszó RÉCÉK lábán széles úszóhártya feszül, a hátsó ujjuk rövid, a csüdjük egészen kurta. Csaknem valamennyi faj közös jellemzője, hogy egyszerre vedlik le az evezőtollaikat, s egyes fajok rövid időre teljesen röpképtelenné válnak.
Az ide tartozó fajok dícséretét a hasznosságuk v. a szépségük szerint nem lehet eltúlozni. Vannak a családnak mütyüri, 35 cm-es képviselői, s a hattyúk többsége a hosszú nyakával 1 méternél hosszabb.
Jellemző rájuk, hogy a csőrükön ugyanolyan szarulemezkék fejlődnek, mint a flamingókén. Vannak földön és vannak fán fészkelők. Valamennyi ide tartozó faj fiókái pelyhesen kelnek, s viszonylag hamar elhagyják a fészket. Egyes fajok átmeneti jellegűek.
|
