|
PUSZTAI TYÚKFÉLÉK (PTEROCLIDAE - Sandgrouse): a lile(más rendszerben a galamb-)alakúak rendjének zömök, talajon élő, fészkelő családja.
16 egymáshoz nagyon hasonló színezetű és alakú madárfaj tartozik ide délnyugat-európai, közép- és dél-ázsiai, ill. afrikai élőhelyekkel. Sőt, egy fajuk fellelhető Madagaszkáron is.
A rendszertani vitákban érvként el szokott hangozni, hogy a pusztai- v. talpastyúkok ugyanúgy, hosszan szürcsölve isznak, mint a galambok, de ez aligha perdöntő, hiszen a díszpintyek között is akad faj, mely egyedei a fejük felemelése nélkül szürcsölik a vizet.
A hosszú vakbél és a nagy fej, ill. a rövid, de erőteljes csőr a tyúkalakúakkal való rokonság mellett szólhatna, de tudjuk, hogy ez inkább a magevőknél az életmód hatására kialakuló néhány jegy.
Ami az önálló család rangját biztosítja számukra: az orrnyílás előtt a homokfutókéra emlékeztető bőrlebeny található, amely itt is a por elleni védelmet szolgálja.
Meg kell még említeni, hogy a tojáshéj színe, a tojásfehérje összetétele és a fiókák pihetollazatának színmintázata inkább a lilékkel való rokonságot támasztja alá. És az igazság kedvéért: a csontrendszeri sajátosságaik valamelyest a galambalakúak felé sodorják őket.
A szárny és a farok hosszú, hegyes. A lábuk rövid, s az ujjaik tollasok. Tehát ide (akár alrendként beszélünk róluk, akár családként) kistermetű, tyúkokra emlékeztető madarak tartoznak, melyek ujjai összekötöttek, talpszerűen kiszélesedők és tollasak. Középső farktollaik hosszúak.
A szárny hosszú és gyors röptét biztosít.
Pusztai madarak, fészekhagyó fiókákkal.
Jellegzetes képviselőjük a homoki tyúk (Pterocles arenarius) és a pusztai talpastyúk (Syrrhaptes paradoxus), amely nyugat felé vonulva olykor eljut a mi Alföldünkre is.
A járásuk a galambokét mintázza: tipegnek.
Hosszú, hegyes szárnyuk és farkuk van. Röptük meglepően gyors.
Az élőhelyük gyakran a sivatag széle, de mindenképpen kopár, száraz puszta v. szavanna.
Az ide tartozó 16 faj két nemben oszlik meg: talpastyúkok, pusztai tyúkok. |
