|
POSZÁTAFÉLÉK (SYLVIIDAE - Grasmücken - Old World Warblers): a verébalakúak rendjének egyik családja, melyben a fajok nagysága a kék cinke és a rigó (8-29 cm) között mozog, tehát kistermetű madarak.
Reichenow a legtökéletesebb madaraknak nevezi a poszátaféléket és 370 fajt sorol ide: a királykákat, a gezéket, a valódi poszátákat, a szúnyogkapókat, a szuharbújókat, a füzikéket, a nádiposzátákat, a varrómadarakat (Orthotomus), és a tücsökmadarakat.
Mások szerint e költözőmadarak fajai száma a 400-at is meghaladja.
Gyenge testalakú, karcsú, óvilági madarak. A csőrük tövénél szájzugserték vannak.
Az ivarok közt általában nincs v. csak jelentéktelen a különbség.
A legtöbb faj hímjei szép dallamosan énekelnek.
A fészekaljuk rendszerint 6 tojásból áll.
Az általában bokorba, esetleg nád közé v. földre, fűcsomó tövébe épített, csésze alakú fészekben a tojó rendszerint egyedül költi ki a tojásokat, de a kicsik felnevelésében a hím is részt vesz.
Rovarevők, karcsú csőrrel.
Meg kell említeni, hogy a fiatalok tollazata a rigókénál és a légykapókénál tapasztaltakkal ellentétben nem foltos, nem pettyes.
Kevés kivétellel vonulók. A hangjuk egyszerű pirregés, bár akadnak közöttük kiváló énekesek is.
A hazai fajokat 6 családnembe soroljuk, a leggyakrabban buján zöldellő ártéri erdőkben lelhetjük ezeket fel.
A tollazatuk többnyire egyszerű, legfeljebb sárgával, feketével v. rozsdavörössel díszített egyszerű barnás v. olajzöld, ill. szürkés.
A barátka v. barátposzáta (Sylvia atricapilla) erdeinkben gyakori, a mezei poszáta (Sylvia communis) pedig a réteken általános.
A kis poszáta (Sylvia curruca) erdőszéli lomblakó.
A kerti poszáta (Sylvia borin) és a karvalyposzáta (Sylvia nisoria) távolabbi rokonai a sitkék.
A sitke (Lusciniola melanopogon) a legszebb hangú, dalú nádi madarunk, közepes cinke nagyságú.
Pirregő hangjáról kapta a nevét a réti tücsökmadár (Locustella naevia), amely eléggé ritka és nehezen figyelhető meg, mert félénk természetű, bújik az ember elől.
A nádi rigó (Acrocephalus arundinaceus) a madárcsalád legnagyobb termetű tagja. A tollazata mintázat nélküli szürkésbarna. A legkisebb nádcsomótól a legnagyobb nádasokig mindenütt gyakori.
A geze (Hippolais icterina) kanárisárga, a láperdők, hazánkban az árterek lakója, de be-betéved a kertekbe és parkokba is.
A sisegő füzike (Phyloscopus sibilatrix) rendkívül karcsú, kis termetű, zöldessárga erdei madár. A különlegessége, hogy a kemence alakú fészkét a földre építi.
A zöldes, cseppnyi csilpcsalp-füzike (Phyloscopus collybita) magyar neve hangutánzó.
Két alcsaládban - Polioptilinae (szúnyogkapók - 61) és Sylviinae (valódi poszáták - 3) - 64 nemzetség tartozik ide.
/Más rendszerekben további nemzetségek: Horeites (másutt Cettia - bozótposzáta), Bowdleria (páfrányposzáták), Stipiturus (sertefarkúak), Gerygone (légyevők), Malurus (másutt létrafarkúfélék - tündérmadarak ) és Ephthianura (sertefarkúak)/ |
