IDRE

IDRE Madárhatározó

A magyarországi vadmadarak határozója

Madárhatározó
 

Bejelentkezés





Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
eXTReMe Tracker
 
 
Főlap arrow Verébalakúak arrow Pintyfélék
Pintyfélék

   PINTYFÉLÉK (FRINGILLIDAE - Finches): a. verébalakúak rendjének egyik családja (Mauersbergernél több, mint 450 fajjal, más rendszerekben 124 fajukat írták le, tekintve, hogy a sármányfélék külön családba soroltattak).
   A nevüket, amely más nyelvekben is hasonló hangzású (pink, Fink, finch, pinson) a hívóhangjuk alapján érdemelték ki.
   Az egész Földön elterjedtek. Csupán Madagaszkár, Ausztrália és Új-Zéland, ill. a hozzájuk tartozó szigetvilág faunájából hiányoznak. Mindez bizonyítja, hogy remekül alkalmazkodtak a különféle. éghajlati viszonyokhoz.
   A család fajai 3 alcsalád, a valódi pintyek (Fringillinae), tengelicek vagy kúpcsőrűek (CARDUELINAE), hímesmezű vagy hawaii gyapjasmadarak (Drepanidinae) 31 (másutt 19 vagy a sármányokkal további 4 alcsalád 144) nemzetségébe tartoznak.

   A csőrük rövid, kúp formájú, de lehet félgömb alakú is. Egyik-másik fajnál (meggyvágó, kardinális) rendkívül erős, s lehetővé teszi egészen kemény magvak feltörését is. Minthogy magevők, a nyelőcső beggyé tágult.
   A csüd csak elől pikkelyezett, az ujjakkal együtt közepesen hosszú, és meglehetősen erős. A csüdöt két oldalt összefüggő szarulemezek borítják, amelyek hátul éles gerincben csatlakoznak egymáshoz.
   A fajok 8-23 cm közötti nagyságúak, a többségük a földön ugrál, csak néhány fut. Az alakjuk rendkívül jellegzetes, valamennyi fajnál hasonló formát mutat.
   Általában színesek, némelyik faj felveszi a versenyt a legszebb díszpintyekkel is, mint pl. a pápapinty.
   A többségüket ivari kétalakúság jellemzi, persze ebben is akad kivétel pl.: a szürke csicsörke. A hímek általában jó énekesek, egyes fajoknál a tojók hangja is dallamgazdag.
   Teljes vedlésük ősszel következik be. A sármányfajok évente kétszer vedlenek. A friss tollazat lekopása lényeges színbeli változással jár, ami tavaszra élénk színű tollazatot eredményez. Jellemző rájuk, hogy 9 elsőrendű evező- és 12 kormánytolluk van.
   A legkevesebb pintyfaj az Óvilág trópusain él. A legnagyobb alakgazdagságot Amerikában tapasztalhatjuk.

   Többnyire nyitott fészket építenek, a legkülönbözőbb magasságokban. A sármányok pl. a földre! Kivételként a kis kubapinty teljesen zárt, a díszpintyekéhez hasonlatos fészket épít. A tojónak az építésben esetenként a hím a segítségére van.
   Jellemzően 3-5 zöldeskék, barnával spriccelt tojást raknak, melyeket a tojó költ ki. A tojásokat melengető tojót a hím eteti.
   A kelésre a 12-14. napon lehet számítani. A kicsik kezdetben vakok és legfeljebb néhány pihéjük van, de gyorsan fejlődnek, s 11-17 napos korukban repülnek ki.
   A pintyfélék a fiatalok felneveléséhez elsősorban - néhány faj kizárólag - állati eredetű táplálékot igényelnek.

   Az északi fajok általában vonulók. Nálunk 11 faj költ rendszeresen, hat téli vendégünk vagy átvonuló. Néhány további csak elvétve figyelhető meg.

Csíz
Meggyvágó
Fenyőpinty
Tengelic
Süvöltő
Erdei pinty
Csicsörke
 
<< Első < Előző 1 Következő > Utolsó >>
Találatok 1 - 7 / 7

    A Madárhatározó anyagai a Madárbarát-lexikonból, a szerző, Lengyel Tibor engedélyével kerültek felhasználásra. További felhaszálásukhoz a szerző engedélye szükséges!
    Elérhető: madarbarat@invitel.hu címen vagy személyesen 2141 Csömör, Tinódi 5. szám alatt.