|
PACSIRTAFÉLÉK (ALAUDIDAE - Larks): a verébalakúak rendjének egyik családja 18 nemzetség 80 (86) fajával. Brehm még 110 fajt említ.
Jó énekesek, rendszerint magasan a levegőben lebegve hallatják fordulatokban gazdag dalaikat. A legjobb énekeseknek tartják az ide tartozó fajokat.
Egyik-másik faj hímjei még éjszaka is szólnak.
Többnyire a füves pusztákat kedvelik. Nyáron főleg rovarokat és azok álcáit, télen magvakat, tavasszal friss növényi hajtásokat fogyasztanak. Eleven, változatos röptű madarak. Vonulók, de a legfrissebbekkel érkeznek és a legtovább maradókkal távoznak.
Sajnos a vonulási útvonalon nem mindenütt élveznek védelmet. Luxemburgi adatok szerint a franciák még a 90-es évek közepén is mintegy 600 000 pacsirtát ejtettek el lépesvesszőkkel, hálókkal, lőfegyverekkel - étkezési célokra.
Verébszerű, barnás tollazatú, nagy fejű, erőteljes testalakú madarak. "Veréb" mivoltukat cáfolja, hogy ragyogóan futnak, a földön otthonosan érzik magukat. Gyorsan tipegve közlekednek.
A csőrük rövid v. közepesen hosszú, ár alakú. A csüd valamelyest hosszabb, mint az ujjak. Csüdjük oldalát pikkelyszerű lemezkék sora fedi. Hátsó ujjaik karma legtöbbször egyenes, hosszú és tűhegyes, ezt pacsirtasarkantyúnak nevezik.
A szárnyuk hosszú és széles, de az első evező v. teljesen hiányzik v. nagyon rövid.
Begyük nincs. A farkuk többnyire egyenesen vágott.
A tollazat barnássárgás rajzolatos, de rendszerint minden cicoma nélküli. Egyes fajok fején a tollak búbosan meghosszabbodottak.
A mell általában sötét pettyes.
A termetük a cinke nagyságtól a rigó nagyságáig (12-23 cm) terjed.
Az ivarok különbözősége nem számottevő. Tehát a hím és a tojó rendszerint egyforma, de több faj hímjei ragyogó énekesek, röptükben is dalolnak.
A fajok zöme Eurázsiában és Afrikában él, s a földre épített fészekben költik ki kicsinyeiket.
A mezei pacsirta (Alauda arvensis) szántóföldeken, réteken a földön fészkel. A legkisebb költöző énekesmadaraink közé tartozik.
A búbos pacsirta vagy pipiske (Galerida cristata) a falvak és városok télen is ittmaradó lakója.
A magyar pacsirta csak hazánkban fordul elő. Jellegzetes alföldi, sziki madár. Télire Dél-Európába (Olaszországba) vonul. Az egyetlen endemikus - csak nálunk költő - alfaj.
Még említést érdemel az erdei pacsirta (Lullula arborea).
|
