|
Bíbic (Vanellus vanellus - Kiebitz - Northern Lapwing), biboc, kibic v. libuc: a lilefélék (Charadriidae) családjába - mások szerint a bíbicfélék (Vanellidae) családjába - tartozó, 30-32 cm (Kelemennél 323-345 mm) nagyságú kecses költöző madár, melynek érkezése március 7-e körül várható. A tavaink, folyóink nádas partjainak, a vizes zsombékos rétjeink, láposaink egyik elegáns ékessége.
Az emberrel szemben bizalmas, tudja, hogy általában nincs mitől tartania. Ragadozó természetünket leszereli a szépsége, meg persze az, hogy táplálékunkként nem jön számításba.
Bár! Mauersberger még arról írt, hogy a 60-as években bíbictojások sokezres mennyiségben kerültek piacra.
Egy újsághír szerint Hollandiában még 1993-ban is - a madárvédők minden tiltakozása ellenére - az év április 9-ig engedélyezték a bíbictojások gyűjtését.
Közeledtünkre felrebben, de aztán könnyed, lágy röptével nem menekül, hanem inkább kíváncsian körbeszemlél bennünket. Ha megriad, sebes röpüléssel iramlik, s a kemény evezők morgásszerű zajt hallatnak.
A háta fémesen csillogó sötétzöld. A feje, a szárnya (216-241 mm) és a melle fekete. A farka (91-109 mm) fehér, de széles fekete végszalaggal. A has is fehér. A fejét tollbóbita díszíti.
Ha fekete-fehér tarka tollazatáról, hegyes bóbitájáról nem ismernénk fel, akkor a gyakran hallatott jellegzetes, a nevét világgá kiáltó éles hangja igazít útba: beé-ibic-beé-beé-beébic , mások szerint kivit-kivit.
Csapongó röptű madarunk, mely a földön érzi magát otthon. Szapora léptekkel meg-megiramodik, s rovarok után kutatva villámgyorsan szalad. A barnásvörös, viszonylag hosszú lába (csüd 44-52 mm) alkalmas ehhez.
A kissé vaskos, lilásfekete csőre 22-27 mm-es. Az írisz barna.
A bátorsága tiszteletet ébresztő. A zsombékokra, fűbe rakott tojásait (fészaklajanként 3-4 db, a színük zöldes alapon barnásfeketével foltozott), még inkább a kikelt fiókáit halált megvető bátorsággal védelmezi a bíbic.
Március végén, áprilisban költ. Kis mélyedésbe, fű v. vetés közé rakott tojásokból a kicsik 17-26 nap alatt kelnek. A fészekhagyó fiókák pihés tollazata kiváló rejtőzködést biztosít.
Őszi vonulásakor a vizes réteken olykor hatalmas csapatokban jelenik meg.
A Földközi-tenger környékén telel, s ha az időjárás kedvező, akkor már február végén hazaérkezik.
A tavaszi röpte bolondos, csapongó: éles fordulatok, hirtelen irányváltozások jellemzik. Sokszor azt hiheti az ember, hogy a föld felé zuhanó bíbic mindjárt halálra zúzza magát, aztán azon csodálkozunk, hogy miként került újra a magasba. Ha úgy ítéli meg, hogy a fészke veszélybe kerül, akkor az embert is megpróbálja elijeszteni, hangos riasztással felveri az egész környéket.
A természetszerető ember nemcsak azért kedveli, mert szép és bájos jelenség, hanem, mert tudja és nagyra értékeli, hogy rendkívül hasznos madarunk.
Tömérdek csigát, szöcskét, sáskát fogyaszt. A legelőkön a jószág trágyáját is megtisztítja a férgektől. A legnagyobb hasznot azzal hajtja, hogy elfogyasztja azokat a csigákat, melyek a veszedelmes májmételyt terjesztő köztesgazdák.
A szénatermést is "áttisztítja". Sőt ősszel és tavasszal a friss szántásokban szintén lázasan bogarászik.
Amikor hazánkban megindult a vonulómadarak gyűrűzése, a bíbicállomány jelölésével vette kezdetét a tudományos feltárómunka. ìgy e fajjal kapcsolatban gyűlt össze a legtöbb tapasztalat, mely megalapozta a vonulásfigyelés továbbfejlesztését.
Néha egyes csapatok áttelelnek nálunk.
Védett, az eszmei értéke: 50 000 Ft. |
