|
Kárókatona (Phalacrocorax carbo - Kormoran - Great Cormorant): kozmopolita faj, a család névadója a gödényalakúak rendjében. Az északi féltekén élő példányok kékes v. zöldes csillogású feketék, a hátukon bronzos csillogású pikkelyes rajzolattal. Közelítik a méteres nagyságot (91 cm).
A tengerpartokon, folyótorkolatokban és tengeri tavaknál a leggyakoribb. A szárazföld belsejében az ártéri erdőket és a mocsaras területeket kedveli. A hazai populáció kizárólag fákon fészkel.
A madárhegyek kopár szikláin általában a legmagasabb emeleteket foglalja el, s ott moszattal bélelt sziklarepedésekbe építi a fészkét.
A déli féltekén élő alfaj, ahogyan az a család tagjainál általános, a testén, alul fehér. Érdekes, hogy a Brit-szigeteken élőknél viszont a nyak fehér. A mi populációnknál csak költési idényben mutatkozik a nyak fehér díszítése!
Társaságkedvelők. A hangjuk mély gurgulázó.
A sziklákon egészen meredek jellegzetes testtartással állnak v. ülnek, s a szárnyukat gyakran lógatják. Úszás közben mélyre képesek merülni, nyújtott nyakkal, felfelé tartott csőrrel siklanak a vízben.
A röptük gyors, egyenes vonalú, s ilyenkor a kinyújtott nyakukat kissé felfelé tartják.
Az eszkimók a bőre alatt lerakodó vitaminokban gazdag zsírréteg miatt vadásszák. Másutt, mint halászati konkurens, komoly üldöztetésnek van kitéve.
Régebben nagyon túlbecsülték a fogyasztását. Ma már tudjuk, hogy a kárókatona gyomra mintegy 75 dkg halat tud befogadni, s ez a mennyiség Mauersberger szerint két madár napi szükséglete.
Mégis tűzzel, vassal próbálják távoltartani a halas vizektől. Nálunk is hirhedtté vált az az eset, amely során az 1980-as évek végén egy halastórendszer védelmében horvát vadászok magyar területen mészárolták le egy drávai költőhely állományát.
A Kis-Balatonon és a Keleti-tenger partjainál sikerült megvédeni, így mind gyakrabban bukkan fel a belvizeinken.
Érdekes, hogy a költési idő előtt az északi típus nyakán is, meg a testoldalán megjelennek fehér foltok.
Nálunk ágakból tákol fészket, rendszerint több pár egymás mellett, egy fán, amelyet a madarak ürüléke hamarosan kimar. Előfordul, hogy szürkegém is közéjük telepszik.
A kicsik a kotlás 4. hetében törik fel a tojás héját. Először pépes táplálékot kapnak, aztán nemsokára maguk kotorják elő a szülők bendőjéből a táplálékot.
Meg kell említeni, hogy a szülők vizet is visznek a kicsinyeknek, részben hűsítik ezzel a fiókákat, részben itatják őket. A másik különlegessége e fajnak, hogy a keményebb szálkáktól nyálkával borított köpet formájában szabadulnak meg.
A kicsik első tollruhája felül barnás, a hason piszkosfehér. Érdekes velük kapcsolatban az is, hogy az elfogott halat a víz alatt képtelenek lenyelni. S hogy felbukkanva se tudják, ezt egy nyakkarikával el lehet érni. Így a kelet-ázsiaiak halfogás céljára szelídített példányokat tartanak, sőt, Kínában tenyésztik is a kárókatonát. |
