|
KÁRÓKATONAFÉLÉK v. kormoránok (PHALACROCORACIDAE - Cormorants): a gödényalakúak rendjébe tartozó család, galamb ill. lúd nagyságú sötétszínű halevő madarakkal, 30 faj tartozik ide.
A csőrük hosszú, vékony, a végén erős kampó található, amellyel biztosan fogják meg halzsákmányukat. Ám nem zuhanórepülésben vetik magukat a hal után, mint a szulák, nem is szürcsölik a vizet, mint a gödények, hanem a zsákmányt a vöcskökhöz hasonlóan úszva érik utól.
Az orrnyílás itt is részben benőtt, mint a többi evezőlábúnál, így nagy lélegzethez az ide tartozó fajoknak is ki kell nyitniuk a csőrüket.
Mindkét lábukat szorosan egymáshoz zárva egyetlen evezőként használják. A víz alatt a szárnyukkal nem eveznek, s a kormánytollaknak is csak a manőverezésben van szerepük.
Karcsú test, úszóhártyás láb jellemzi az idetartozó fajokat.
Kissé felfelé tartott, nyújtott nyakkal repülnek. Vonuláskor egyenes vonalban követik egymást v. ludak módján V-alakba rendeződnek.
A tollazatuk nem különösebben vízálló, ezért a halászatok után, repülés előtt meg kell szárítkozniuk. Vannak fák koronáiban v. bokorban fészkelők, míg főként a tengerpartiak moszatokból, guanóból sziklákon építenek fészket.
A tojásuk világoskék, de meszes réteggel fedett. A tollazatukban a sötétbarna és a fekete uralkodik. Előfordul fémes csillogás is.
Érdekes, hogy csak a déli féltekén otthonos fajok hasi tollazata fehér.
A szárnyuk és a farkuk hosszabb, mint a hozzájuk eléggé hasonlatos búvároké.
Hazánkban a lúd nagyságú kárókatona (Phalacrocorax carbo) gyakori a vizek mentén, különösen a Kis-Balatonon.
A kis kárókatona (Ph. pygmaeus) sokkalta ritkább. |
