|
Batla (Plegadis falcinellus - Brauner Sichler - Glossy Ibis) v. ibisz, saska, pulykasneff stb.: a gólyaalakúak rendjének, az íbiszfélék családjába tartozó 55 cm (500-546 mm) nagyságú madarunk, mely sajnos 1952-től sokáig nem költött nálunk rendszeresen, s kóborlásai során is egyre ritkábban vetődött felénk. Már-már azt hittük, nem fogja gazdagítani a faunánkat.
Tulajdonképpen a Föld minden melegebb táján fellelhető.
Távolról egyszínű barnásfeketét mutat, pedig díszes madár.
A 100-142 mm hosszú, szürkésbarna csőre ívben lefelé hajlik.
A tollai bíbor fényűek, bronzos, fémeszöld csillogásúak, ill. gesztenyevörösek. A kantár csupasz bőrfelülete bíboros fekete.
A szárny 250-295 mm hosszú. A vörös árnyalatos, sötétzöld farok hossza 95-105 mm. A láb (csüd 86-110 mm) színe szürkésbarna.
A fiatalok sötétbarnák. A csőrük hússzínű.
Jellegzetes röpképe van: vékony test, hosszú, kerekített szárny, előrenyújtott fej, hátranyújtott láb.
A szárnycsapása gyors, de siklásban pihenteti magát, így meg lehet különböztetni a röpképét tekintve hozzá nagyon hasonlatos kis kárókatonától.
Mély rekedtes torokhangokat hallat, leginkább csak költés idején.
A mocsarakat, a mocsárerdőket kedveli.
Apró vízirovarokkal, iszapférgekkel, kagylókkal, csigákkal, halakkal táplálkozik, de fogyaszt vízinövényeket is.
Gyakran költ gémek, kárókatonák és kócsagok társaságában, néha fákon is, leggyakran többszázas telepeken. A fészkét v. nádszálakból v. ágakból készíti.
Érdekes, hogy a zöldeskék tojásokon (a számuk fészekaljanként 4-5 db) többnyire a hímet lehet látni, ennél a fajnál a tojó nem híres az anyai érzéseiről.
Kelés a 21. napon esedékes. A kicsik 18-20 napos korukban kapnak szárnyra.
Meg kell még említeni, hogy a nagyobb telepeken a fiatalok óvodába kerülnek, ahol a kifejlett madarak válogatás, minden kivételezés nélkül etetik a kicsiket.
Tudnunk kell még, hogy a batla csak kis állatokkal képes táplálkozni, méretét tekintve már a levelibékát sem képes lenyelni.
Természetvédelmi értékként fokozott védelmet élvez, s nagy volt a természetbarátok öröme, amikor hosszú szünet után újra megtelepedett a Hortobágyon, vm. a Tisza mentén. |
