|
HALFARKASFÉLÉK v. rablósirályfélék (STERCORARIIDAE v. MEGALESTRIS - Jaegers or Skua): a lilealakúak rendjének családja, más rendszerben a sirályfélék alcsaládja, mint Stercorarrinae. Másik nevük - rablósirályok - azért találó, mert rendszerint elveszik a gyengébb madarak halzsákmányát.
Főleg az északi, hideg tájak lakói. Határozottan emlékeztetnek a sirályokra, főként a barnás tollazatú sirályfiatalokra.
Ami az első pillantásra elgondolkoztatja az embert, az az erőteljes, a végén kampós csőrük, és a szögben hajló, hosszú, keskeny szárnyuk.
A fajok egy részénél a két középső farktoll meghosszabbodott, nyíl- v. ék alakú. Érdekes, hogy a fiataloknál ez a képződmény még nem eléggé erőteljes, az idősebb példányoknál pedig gyakran azért nem látszik, mert letört.
A tollazat színe fajon belül is nagy egyedi eltéréseket mutathat, de az evezők gerince rendszerint fehér.
Kiváló repülők, s e képességüknek gyakran a kalózkodásban veszik a hasznát. Nem kevésbé jól úsznak.
Az ivari kétalakúság nem alakult ki.
A földre rakják a tojásaikat.
Egy fajuk, a nagy halfarkas (Stercorarius scua) az Antarktisz közelében is fellelhető.
A halfarkasok közül nálunk átvonuló az ékfarkú- (S. parasiticus), a szélesfarkú- (S. pomarius) és a nyílfarkú halfarkas (S. longicaudus). |
