|
Halászsas (Pandion haliaetus - Fischadler - Osprey) v. ráró, nevezik búvár sasnak, kéklábú sasnak, halvágónak is: a vágómadárfélék (másutt a halászsasfélék) családjának (egyetlen), 60-65 (Mountfortnál 50-57) cm nagyságú faja, melyen minden a sajátos táplálékszerzés szolgálatában áll. (Másutt a hímek nagysága 50, a tojóké 58 cm-ben van megadva.)
Zuhanó-, bukórepüléssel zsákmányol élő halakat. A színe is ezzel összefüggésben alul világos.
Az erőteljes csőr kékes viaszhártyával 34-36 mm.
A szárny (450-531 mm) fonákja és a fej egyenesen fehér, de a szemfoltja - egészen a tarkóig nyúló sáv formájában - fekete.
A tarkóról bozontos üstököt alkotva világos tollak pöndörülnek felfelé, a hegyük fekete. A begy sárgás.
Felül a tollazat szürkésbarna. A kézevezők feketések.
A farkot (214-230 mm) néhány elmosódott keresztsáv díszíti.
Az ivari kétalakúság nem fejlődött ki.
A fartőmirigye határozottan fejlett, s annak váladékával teszi vízhatlanná a tollazatát.
A nagy szemeinek (az írisz sárga) a tengelye közelebb van egymáshoz, mint más ragadozóknál.
A láb tollazata egészen rövid, viszont a csaknem félhold alakú karmok rendkívül hosszúak és erőteljesek. A világoskék csüd 50-60 mm. Az ujjak (a külső vetélő) talpi része tüskés pikkelyezett, hogy fát lehet vele reszelni - a csúszós, sikamlós zsákmány nem menekülhet alóla.
Érdekes, hogy a Nappal szemben sohasem támad. A víz felett türelmesen szitálva lesi az alkalmat, aztán előrenyújtott karmokkal veti magát a vízbe.
Rendszerint beteg halakat fog el, így erősen túlzott a halgazdasági kártevése.
A hatalmas szárnyainak a fesztávolsága 1,7 m.
Többnyire fák koronájába, ritkábban romokon v. meredek parti sziklákon, esetleg félreeső szigeten fészkel, olykor telepet alkotva több pár együtt.
Érdekes, hogy a fészekhez röptében tördel gallyakat és a tojások alá fűcsomókkal bélel. Általában 3 fehéres, barnával foltozott tojást rak. A kicsik a 10. héttől repülnek ki.
Nálunk rendszeres átvonuló vendég. Fokozott védelmet élvez. Az eszmei értéke: 250 000 Ft. |
