|
GÓLYAALAKÚAK (CICONIIFORMES - Herons and Bitterns): a madarak osztályának egyik rendszertanilag nagyon gazdag rendje.
Felöleli
az árnyékmadarakat,
a flamingókat,
a gémeket,
a gólyákat,
az íbiszeket,
a kanalas gémeket és a papucscsőrűeket
vagyis közkeletű nevükön a gázlómadarakat.
Hasonlóságuk a lábak és a csőr hosszúságában megdöbbenő. Az életmódbeli egybeesés szembeötlő azonosságokat hozott létre a gólyaalakúak és a pl. a darvak között. De utóbbiak a tüzetesebb vizsgálatok alapján a guvatok és a túzokok rokonainak bizonyulnak.
A gázlók főként állati eleséggel táplálkoznak, s a fiókáik a röpképesség eléréséig fészekhez kötöttek (a látszólag ide tartozó darvak ebben is elárulják a kívülállóságukat).
Az ide tartozó madarak élettere, a sekély víz ősidők óta változatlan, ezért nem csodálkozhatunk, hogy már az úgy 50 millió évvel ezelőtti gémek, íbiszek, gólyák is valahogy úgy néztek ki, mint a mai fajok.
Öt család tartozik ide:
1. gémfélék (Ardeidae),
2. gogófélék (Scopidae),
3. gólyafélék (Ciconiidae),
4. íbiszfélék (Plataleidae),
5. papucscsőrű gólyafélék (Balaencipitidae).
A gólyafélék (Ciconiidae) családja a legnépesebb. A gémfélék (Ardeidae) családja is rendkívül szerteágazó. Kevesebb fajt ölel fel az íbiszfélék (Theskiornithidae) családja.
A kanalas gém (Platalea leucorodia) jellegzetes csőrű, nálunk is otthonos nádi madár.
A batla v. íbisz (Plegadis falcinellus) újra költ nálunk, a Tisza árterében, a Hortobágyon és a Kis-Balatonon is.
Viszont a papucscsőrű (Balaeniceps rex) csak belső Afrikában él. |