|
GÖDÉNYFÉLÉK V. PELIKÁNOK (PELECANIDAE - Pelicans): a gödényalakúak rendjének családja. Hét, nagy testű fajuk megtalálható a világ nagyobbik részén, kettő még fészkel Délkelet-Európa part menti vizeinél is.
A halban gazdag területeken nagy csapatokban láthatóak. S főként a fiókanevelés időszakában tekintélyes mennyiségű halat pusztítanak. Emiatt kihívják maguk ellen az embert, noha a korrekt vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a gödények a táplálékláncban, az ürülékükkel fontos szerepet töltenek be a halgazdagság fenntartásában.
A költéshez kisebb-nagyobb telepeket hoznak létre. A fészkük otromba tákolmány gallyakból, növényekből. Előfordul, hogy szorosan egymás mellé építkeznek a földre v. úszó nádszigetre, esetleg bokrokra.
2-3 kékesfehér tojása a testnagysághoz képest meglepően kicsi. A fiókák a 4. hét végén kelnek, csupaszok, de gyorsan fejlődnek, egy-kettőre elhagyják a fészküket, s telepen kóricálva nem csak a szüleiktől kunyerálnak és kapnak élelmet. Hápogó lármájukkal teli van a környék.
Kifejlett korukra a hosszú nyakukkal és csőrükkel a nagyságuk eléri a 120-180 cm-t.
Meglepően nagy halakat is képesek egészben lenyelni. Fiókanevelés időszakában ez kifejezetten az előnyükre válik, mert a halászhelyek és a költőhelyek gyakran eléggé távol fekszenek, és apróbb zsákmányokkal többször kellene megtenni az utat.
Különösen a csőrűk figyelemre méltó: valóságos halászati célszerszám. A hosszú és keskeny csőr alsó kávájának állkapcsi szárai nem forrtak össze mereven, s a mozgatásukra szolgáló különleges izmok a két szárat egymástól messzire széthúzhatják, minek folytán széles bőrtokot feszítenek ki, ami valóságos merítőhálóként működik.
De még ezzel együtt sem képes egymagában, önállóan kielégíteni a táplálékigényét, ezért folyamodik a társas halászathoz.
Láncban úszva terelik a halakat a part v. a halászati centrum közepe felé. Mély vízben nem boldogulnak, mert rossz merülők. Ugyanis a hatalmas testük csontjaiban rendkívül sok a levegő, így a súlyuk mindössze 10-12 kg, ami akkor feltűnő, ha az emuk hasonló testnagyságához hasonlítjuk, ahol azokhoz a méretekhez ötször nagyobb súly társul.
A zsákmányát kinyújtott nyakkal nyeli be, s gyakran feldobja, hogy a falat a megfelelő pozícióban jusson.
Súlyos testüket a parton rövid, tömzsi láb viseli. Ágakon viszonylag szilárdan megülnek, de a talajon csak dűlöngélve, nehézkesen mozognak. |
