|
GÉBICSFÉLÉK (LANIIDAE - Shrikes): a verébalakúak rendjének egyik családja 2 (másutt 4) alcsalád mintegy 70 fajával.
A veréb és a rigó közé tehető (15-32 cm) a testnagyságuk. Egy fajuk eléri a 48 cm-t.
A legjellegzetesebb a nagy fejük és mindenekelőtt a csőrük. Utóbbi a sólymokéra emlékeztető, kampós, a vége fogszerűen bemetszett.
A farkuk rendszerint hosszú. Életmódjuk és a természetük is a ragadozómadarakéhoz hasonló.
Dél-Amerika kivételével a Föld minden táján megtalálhatóak a család fajai.
Főként a nyílt térségeket kedvelik v. erdőszegélyen élnek, többnyire magányosan. Élénkek, kiválóan repülnek.
A tollazatuk általában feltűnő színezetű, néhány afrikai fajnál csillogó tarka.
A zsákmányra kiálló ágon lesnek, időnként legyezőszerűen széttárják a farkukat. Rovarokkal, ill. apróbb gerincesekkel táplálkoznak.
A repülő rovarokat is képesek elkapni. Érdekes szokásuk, hogy táplálék-tartalékot képeznek: a rovarokat ágak hegyére, tövisekre tűzik fel.
A nagy, csésze alakú fészküket rendszerint bokrokra rakják. A 7-8 tojásuk pettyes.
A hím is megkotlik, s együtt nevelik fel a fészeklakó fiókákat.
A hangjuk éles csettegés, de szép, nem ritkán más fajoktól tanult dallamokat is énekelnek.
A legismertebb faj (tövisszúró gébics) kivételével az ivarok egyformák.
Nálunk a legismertebb a bokorlakó tövisszúró gébics (Lanius collurio), mely barnás színű, a verébnél valamelyest nagyobb.
Az el nem fogyasztott zsákmányát - gyíkokat, rovarokat, békát - tövisekre szúrja fel.
A kis őrgébics (L. minor) az Alföld madara, a színe és a rajzolata a szarkáéra emlékeztet, ezért népiesen kis bábaszarkának is nevezik. Nagyobb, mint a tövisszúró.
A nagy őrgébics (L. excubitor) nálunk télen fordul elő, csak a mérete miatt nem lehet összetéveszteni a kisebb rokonával.
A vörösfejű gébics (L. senator) élettere dél felé szűkül, ma már nagyon ritka nálunk.
A gébicsfélék tartása nagyon bonyolult, leginkább azért, mert télen vedlenek, amikor a legnehezebb számukra biztosítani a megfelelő táplálékot.
Ha a nyár folyamán nem gondoskodtunk gyűjtéssel, tartósítással rovartáplálékról, ill. nincs lisztkukac-forrásunk, akkor az esélyeink csekélyek. Így nem is vehetjük zokon, hogy a madárvédelmi törvények értelmében nincs lehetőség a hazai fajok tartására.
Az ide sorolt nemzetségek két alcsaládba Malaconotinae (gábosok) és Laninae (gébicsek)
tartoznak:
Corvinella (szarkagébicsek ),
Dryoscopus (púpos gébicsek ),
Laniarius (gábosok ),
Lanioturdus (csacska gébics ),
Lanius (valódi gébicsek ),
Malaconotus (bozótszajkók ),
Nilaus (brubru ),
Tchagra (csagrák ),
Telophorus (bozótgébicsek ).
Más rendszerekben további alcsaládok: Prionopinae (pápaszemes gébicsfélék - másutt önálló család) két nemzetséggel, mint
Eurocephalus,
Prionops (afrikai pápaszemes gébicsek ) és
Pityriasinae, (varjúgébicsfélék - másutt az önálló család rangján) egyetlen nemzetséggel
Pityriasis (varjúgébics ).
(Utóbbi nehezen illik ide, de jobb híján néhány rendszerező a gébicsfélékhez sorolja a Pityriasis gymnocephalaát, vagyis a varjúgébicset. Hasonló a helyzet az Urolestes (szarkagébics )
nemzetséggel is, amely más rendszerekben a Corvinella nemzetségből kiszakítva, de szintén ide, a gébicsfélékhez tartozik.)
|
