|
GALAMBALAKÚAK (COLUMBIFORMES régen: Columbae - Pigeons and Sandgrouse): a madarak osztályának egyik rendje. Vannak rendszerezők, akik alrendekkel bővítik ki, mások e rendben egyetlen családot, a galambféléket tárgyalják.
Utóbbi megoldás vitathatónak látszik, tekintve a galambok sokasságát, hiszen csupán a galambfélék családjában 299 (másutt 300-nál lényegesen több) fajjal kell számolni.
Közepes (pulykajérce és pacsirta közötti) testnagyságú, kis fejű, rövid nyakú, többnyire kemény tollú madarakat felölelő rend.
A csőrük gyenge, a vége enyhén hajlott, s azt az orrnyílás körül hólyagosan fölfúvódott, puha bőr fedi. (Ez alól kivételek a galambalakúak egyik alrendjébe, a pusztaityúkokhoz tartozó fajok. Ugyanis az ide tartozó galambok csőre erős, strappabíró.)
A lábuk rövid, az ujjaik szabadok v. hártyával összekötöttek. Hátsó ujjuk érintkezik a földdel.
A fiókák etetéséhez az ún. kettős begyükben termelődő begytejet hasznosítják. Többségükben magevők.
Legújabban 40 nemzetséggel egyetlen család tartozik ide: a Columbidae. (Rögtön tegyük hozzá, hogy ezt a szisztémát is sokan támadják, egyebek között Derek Goodwin is, aki a nemzetségekből néhány sajátosat kiragadva azokból önálló családokat alkot.)
A legismertebb galambok a gerle nemzetségbe (Streptopelia) soroltattak, mint pl. a vadgerle, a balkáni- és a kacagó gerle. Más nemzetségbeliek közül a legtöbb ember hallott már a szirti galambról, az örvös- és a kék galambról v. az állatkerti madárházak egyik ékességéről, a koronás galambról. Hazánkban 4 galambfaj (balkáni gerle, kék galamb, örvös galamb és vadgerle) él vadon.
|
Galambalakúak