|
FAKUSZFÉLÉK (CERTHIIDAE - Treecreepers): az énekesmadár v. verébalakúak rendjének egyik, kistermetű, vékony, legörbülő csőrű, nagy, görbe karmokkal rendelkező fajokat egyesítő családja.
Közös jellemzőjük, hogy már nagyon rég óta a fák törzsén és vastagabb ágainak repedésében keresik a rovartáplálékukat. Az egész testalakulás, a farok, a láb és a csőr ennek megfelelően alakult át.
A fák törzsén jellegzetesen, csavarvonalban haladnak felfelé, közben a farkukra támaszkodnak.
Szüntelenül mozgásban vannak.
A karcsú test alul általában fehér, felül a fakéreg színének utánzatával remek rejtőzködést biztosít.
A fiókáikat rendszerint a törzstől elvált fakéreg takarásába - gallyacskákból, faháncsból - épített fészkükben költik ki.
A kotló tojó, majd a fiókák etetése a hím kötelessége.
Az ivarok hasonlóak.
Éjszakai szálláshelyként farepedésekbe húzódnak, télen megfelelő helyen gyakran csapatostól keresnek védelmet és szorosan összebújva pihennek.
A 2 (másutt 5) családnem képviselői Dél-Amerika kivételével valamennyi földrészen megtalálhatók.
Legismertebb képviselőjük a hegyi fakusz (Certhia familiaris) kékcinke nagyságú, szürkésbarna, a harkályokra emlékeztető madár. Hazánkban állandó.
A szintén ide tartozó, csodálatos hajnalmadár (Tichodroma muraria) mintegy veréb nagyságú. A szárnytollak belső zászlóinak hajnalpírszerű színe után kapta a nevét. Télen épületek falain keresi élelmét - másutt a csuszkafélék családjában szerepel!
Az idetartozó két nemzetség két alcsaládot - Certhinae és Salpornithinae - alkot:
Certhia (valódi fakúszok),
Salpornis (pettyes fakúszok), |
