|
FAJDFÉLÉK (TETRAONIDAE - Rauhfusshöhner - Grouse): a tyúkalakúak rendjének ebbe a családjába (másutt az idesorolt fajok a fácánfélék családjának alcsaládjában szerepelnek) rövid nyakú, zömök testalakú, 30-39 cm nagyságú madarak tartoznak. (A közel 1 méteres siketfajd a szabályt erősítő kivétel.)
Az orrlyukaikat toll takarja, és szemben a fácánfélékkel, nincs sem a fejükön, sem a nyakukon csupasz felület.
A csüdjük legalább félig, de gyakran az ujjakig tollas. Néhány faj ujja szélén apró szarulemezkék (hótalp) fejlődnek, amelyek a havon való járást segítik.
A rokon fácánféléktől a farkuk rövidségével is különböznek.
A tollazatuk feltűnően tömör.
A földön fészkelnek és többnyire a talajon tartózkodnak.
Erdei, lápi, sztyeppei v. sarkvidéki fajok, kizárólag az északi félteke mérsékelt v. hideg övezetének a lakói.
Növényevők, a hó leesése előtt főként magvakkal táplálkoznak. Ezek őrléséhez, akárcsak a többi magevőnél, sok apró kis kavicsra van szükségük.
Amikor hirtelen, nagy hó esik és a zúzában kevés a kavics, megesik, hogy az emésztés elakad és ilyenkor a fajdfélék sokat szenvednek, nem ritkán bele is pusztulnak.
Később a kavicsigény fokozatosan csökken, tekintve, hogy télen jóformán csak fenyőtűlevelet találnak, s ezt fogyasztják. Viszont a tűlevél nagyon nehezen emészthető. Vakbél nélkül a fajdfélék aligha boldogulnának. Ezért olyan határozott náluk a bélcsatornának ez a speciális része. A fajdféléknél hosszú, mintegy fél méteres vakbél fejlődik.
Az ivari kétalakúság határozott, s közismert, hogy a kakasok egyáltalán nem vesznek részt az ivadékgondozásban.
A fácánfélék alcsaládjának és az igazi tyúkoknak a legközelebbi rokonai, amelyek a hideggel gyakran úgy dacolnak, hogy mélyen a hó alá ássák magukat.
Az idetartozó nemzetségek (zárójelben a fajok száma):
Bonasa /másutt Tetrastes/ (császármadarak - 3), Centrocercus (ürömfajd - 1), Dendragapus (fenyőfajdok - 3), Lagopus (hófajdok - 3), Tetrao /másutt Lyrurus/ (nyírfajdok - 4), Tympanuchus /másutt Pedioecetes/ (nyílfarkú fajdok - 3). |
