|
FÁCÁNFÉLÉK (PHASIANIDAE - Fasanen - Pheasants and Grouse): a tyúkalakúak rendjébe tartozó, fajokban leggazdagabb család. 8 alcsaláddal (másutt 2 alcsaláddal, mint Odontophorinae és Phasianinae - ebben a szisztémában 10+38 nemzetség szerepel) és számos nemzetséggel (másutt a nemzetségek egy része Lophuraként szerepel, ill. egyes csoportok az önálló család rangját érdemelték ki).
Színpompás és viszonylag egyszerű tollazatú, közepes v. nagytestű madarakat ölel fel ez a sokat vitatott rendszertani egység.
Volt már több családra ill. alcsaládra bontva.
A család 170 fajából (és még több alfajából) számosat tartanak díszmadárként.
A család legtipikusabb fajai a hozzájuk nagyon közel álló fajdoktól
a hosszabb farkukkal, és abban különböznek, hogy itt
a csüd tollatlan.
Csaknem az egész világon elterjedtek, felhatolnak az arktikus tájakig, de a legnagyobb formagazdagságot Dél-Ázsia melegebb térségeiben mutatják.
A bokrokkal szegélyezett erdőfoltokat kedvelik, otthonosak a kultúrterületek határain is.
A jó fedezéket nyújtó bozótosokban, nádasokban, gazos területeken, a talajon érzik jól magukat.
Viszonylag közismertek a 12 cm-es fürjtől a 2,5 m-es páváig. A csontozatuk könnyű, de rendkívül szilárd felépítésű.
A csőr a polyfagok mindenevő csőre, de az emésztőrendszer a magevőkével egyező.
A máj kétlebenyű, epehólyaggal. A vakbél kettős ágú. A zúzájukban gyakran 200-400 kavics található.
A szív viszonylag nagy.
A Raethel-Wissel-Stefani szerzőhármas a Fasanen c. könyvében az alábbiak szerint tárgyalja a fácánfélék alcsaládjait:
1. FÁCÁNFÉLÉK ALCSALÁDJA (Phasianinae),
2. GYÖNGYTYÚKOK ALCSALÁDJA (Numidinae),
3. PÁVAFÁCÁNOK ALCSALÁDJA* (Argusianinae),
4. PÁVÁK ALCSALÁDJA* (Pavoninae - Asiatischen Pfauen)
5. PULYKÁK ALCSALÁDJA (Meleagridinae - Truthühner),
6. FOGOLYFÉLÉK ALCSALÁDJA* (Perdix, Alectoris, Tetraogallus, Bambusicola),
7. FÜRJFÉLÉK ALCSALÁDJA (Rollulus, Margaroperdix, Francolinus),
8. FOGASFÜRJFÉLÉK ALCSALÁDJA (Odontophorinae - Baum- v. Zahnwachtel).
(* másutt a fácánok alcsaládjában szerepelnek)
|
