IDRE Madárhatározó

   Daru /közönséges/ v. szürke daru (Grus grus - Kranich - Common Crane): a darufélék névadó faja. A Közép-Afrikában (Marokkó, Tunézia, Algéria, Izrael, Egyiptom, Irán, Jordánia) telelő szürke daru a múlt században szórványosan még fészkelt az alföldi láposokon, ma már csak átvonuló.
   Az utolsó hazai fészkeléséről Fonyód mellett készült feljegyzés, 1910-ben.
   Meg kell említeni, hogy a daru az ősi nyelvi emlékeinkben duru, durul, sőt, turul néven jelenik meg, s tekintve, hogy a turáni népek nyelvében ma is ez utóbbi néven nevezik, nem tekinthetjük a valóságtól teljesen elrugaszkodott elképzelésnek, hogy a daru valaha lehetett a magyarság valamely törzsének a totemállata.
   Vonuláskor az Eurázsia északi területein fészkelő darvak két útvonalat vesznek igénybe az afrikai telelőhelyek felé. Az egyik (becsült adatok alaján 200 000-es állomány útvonala) az Uraltól keletre rajzolható fel, a másik Európán vezet át, de kettéágazik.
   Az európai útvonal nyugati ágán a svéd, a norvég, a lengyel, a német és részben a finn darvak (cc. 52 ezer éldány) vonulnak. Ezek útvonala a Rügen-Bock területen át (luxemburgi és francia pihenőhelyekkel) az ibériai félszigeten át vezet.
   Az ukrán, az orosz és a belorusz darvak a Kárpátoktól keletre, a Fekete-tenger közepén v. attól keletre vonulnak.
   Nálunk, főként a Tiszántúlon többnyire finn és a Balti-államokban költő darvak mutatkoznak. Tavasszal sietősen, leszállás nélkül húznak el felettünk, de ősszel ráérősebbek, s leginkább a Hortobágyon ezres csapatok is megfigyelhetőek. A Nemzetközi Darukutató Munkacsoport által alkalmazott két gyűrű segítségével könnyű a madár megfogása nélkül kideríteni, mely költőhelyről származik.
   A bal lábon levő (országonként más-más színű) gyűrű a gyűrűzés helyét jelzi. A jobb lábra helyezett egyéni jelzés hat színből áll, s 3-3 szín kombinációjával ad lehetőséget azonosításra.
Újabban a miniatűr rádióadók alkalmazásával is pontos adatok birtokába lehet jutni. Ezek alapján tudjuk, hogy a hazánkban szeptember 22-30-tól december végéig tartó vonulás során (az 1990-1995 közötti megfigyelési időszakban) a 101 gyűrűzött példány döntő többsége 84 % Finnországból érkezett, 8 %-uk azonosíthatatlan (valószínűleg svéd és norvég), 5 %-uk balti, 2 %-uk svéd, s csak egyszer mutatkozott orosz gyűrűs példány.
   A gyűrűzések derítettek fényt arra, hogy a hazánk felett átvonulók között akadnak olyanok, amelyek hol nyugat (Sanyolország) hol kelet felé vonulnak.
   A 80-as években október elején még mintegy 70-80 ezer daru (ezek között feltételeztek mintegy 30-37 ezer "orosz" darut) érkezett hozzánk kisebb-nagyobb csapatokban. A 90-es években 10 000 és 1 200 között változott a vonuló darvaink száma. Még nagyobb szóródást mutat azoknak a száma (néhány példánytól 2500-ig), amelyek enyhébb teleken nálunk várják a tavaszt.
   A statisztikai szerint az 1990-es évek elején a következő területeken ennyi darut feltételezhetünk.

   Litvániában, ahol a Litván Vörös Könyv szerint megnyugtató a helyzete, a daru nagyszerűen alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez: bátran fészkel a nagyforgalmú utak közelében és erdei tisztásokon is, amit korábban sehol nem lehetett tapasztalni.
   Az alfaja a Grus g. lilfordi.
   Mindenevő, s a 13 rokonfajjal együtt a talajon él. Ha a színétől eltekintünk, akkor a gólyáktól leginkább a rövidebb csőr alapján különböztethetjük meg.
   A szürke daru röpképe egyenesen kinyújtott nyakat mutat.
   Az észak-afrikai v. a dél-ázsiai telelő helyekről északra vonulók március-áprilisban jelennek meg nálunk.
   Noha 1 m-nél nagyobb (920-1150 mm), nehéz felfedezni, ugyanis a szürke színével jól beleolvad a tájba.
   A homlok, a tarkó, az áll, a torok és a kantár fekete. A fejtetőn sertetollakból kialakuló piros koronácska, a fültájékon két fehér sáv díszíti.
   Ritkaság, hogy a szabad természetben közelről megcsodálhassuk a farka fölé hajló dísztollait. Ezek a szárnyról (545-630 mm) erednek, valójában a megnyúlt hátsó karevezők.
   A test tobbi tollához hasonlóan palaszürke farkfedők vége feketével ékesített.
   A fejbúb kopasz, piros területét v. azt a fekete sávot sem lehet távolról jól kivenni, amely a tarkótól a homlokot érintve egészen az álláig fut.
   A farok 190-220 mm-es, s az azt alkotó kormánytollak lazák, megnyúltak, a színűk palaszürke, de a végükön fekete szalag mutatkozik.
   A hosszú láb fekete, a csüd hossza 230-250 mm. A tőben sárgásvörös, egyébként zöldes szaruszínű csőr hossza 103-118 mm.
   Az írisz barnásvörös.
   Zavartalan láposokat, mocsarakat, viszonylag nagy, érintetlen területeket igényel, ezért Európában már jóformán csak a távoli északon költ. Fűből épített fészkébe 2 tojást rak, a kotlási idő 4 hét.
   A kicsik vörösesbarna pihések, fészekhagyók, de csak 9-10 hetes korukban röpképesek. Felnevelésükért a hím is érez felelőséget.
   Növényi ás állati eredetű táplálékokat egyaránt fogyaszt. Esetenként kárt tesz a vetésben is, de erre inkább a szükség viszi, mert jobban kedveli a rovarokat, a kisebb hüllőket és rágcsálókat.
   A fajra kiterjed a washingtoni egyezmény. Védett, az eszmei értéke: 50 000 Ft.