|
CSUSZKAFÉLÉK (SITTIDAE - Spechtmeise - Nuthatches): a veréb-, más néven verébalakúak rendjébe tartozó, kicsi testű, harkályra emlékeztető, kurta, zömök testalkatú énekesmadarak.
Mindazokon a helyeken előfordulnak, ahol a széncinegét felleljük: Marokkó és Norvégia vonalától a Csendes-óceánig, délen Jáváig és Észak-Amerikában is.
Erős láb, kis test jellemzi az idetartozó fajokat. Érdekes, hogy a rövid farkukat sohasem használják támasztékul, mint a harkályok, pedig sokszor a hasznát vehetnék. Nevüket onnan kapták, hogy a fa kérgén sokszor fejjel lefelé csúszkálva haladnak, bár erre nem mindegyik faj képes.
A rövid, de hegyes végű csőrük erős, egyenes (kivéve a hajnalmadár). A lábuk is erőteljes, s az ujjaik hosszúak és nagy karmokat viselnek. Nyelvük oldala fogazott, a vége ecsetszerű. A dión és más olajos magvakon kívül csak rovarokat fogyasztanak.
Érdekes, hogy az északabbra költő csuszkák készletet is szoktak raktározni a szűkösebb időkre.
A hím és a tojó hasonló. Van egy csoportjuk, amelyet hajlanak a rendszerezők a fakuszok közé sorolni, ezek fészkelési módja is eltér a csuszkákétól. Mások ezeket önálló családba sorolnák: Neosittidae. Lehet, hogy a hasonlóságokat csak az életmódbeli azonosságok hozták létre, mint amit láthatunk a csuszkavangák, a vangagébicsek és az új-zélandi pitták esetében, melyek szintén nagyon hasonlítanak a csuszkákra.
Négy nemzetsége három alcsaládba sorolhatóak:
Daphoenosittinae (másutt Neosittidae - ausztrál- v. álcsuszkák),
Sittinae (csuszkák) és
Trichodromadinae (sziklamászó) |
