|
Csigaforgató (Haematopus ostralegus - Austernfischer - Palearctic Oystercatcher): tengerpartok, lagunák és belföldi sóstavak, ill. mocsaras rétek lakója. Házigalamb nagyságú, fekete-fehér tarka tollazatú, hosszú, korallpiros csőrű, társaságkedvelő faj.
Európában az Északi-tenger partvidékén a leggyakoribb csigaforgatóféle, a család 42 cm nagyságú névadója. Belső-Ázsiában a tengerparttól távol is költ. Sőt, előfordulnak Új-Zélandon, Afrikában és Ausztráliában is.
Jóllehet, itt támad egy kis zavar, mert a rendszerezők egy része pl. a sötétebb, fekete csigaforgatók (Új-Zéland) esetében alfajról, mások önálló fajról beszélnek.
A fészkét kavicsok v. fűcsomók közé építi.
Ritkán, de házak tetején is látni csigaforgató-fészket. Gyakran kagylókkal keríti azt körbe.
A fej, a nyak, a hát és a szárny feketésbarna. A farok szintén mattfekete.
A szeme piros.
A nagyon hosszú mégis erőteljes csőr, ill. a hosszú lábak szintén élénkpirosak. A csőr hegye világosabb, inkább narancsos.
A test, a melli részt és az alsó farkfedőket is beleértve, hófehér.
A hullámok által partra vetett csigákkal, rákocskákkal, kagylókkal és szárazföldi rovarokkal táplálkozik. Hosszú hegyes csőre ehhez a táplálkozásmódhoz idomult.
A kissé megnyíló kagylókba halálos biztonsággal döfi a csőrét, éppen oda, ahol az erős záróizmokat megbéníthatja.
A táskarákokkal úgy bánik el, hogy a prédát villámgyors mozdulattal a hátára fordítja, majd a mell alatti idegdúcát (ganglion) egyetlen, pontos csőrvágással szétroncsolja.
A hangja hangos kvilip-kvilip.
A tengerparton, esetenként folyók v. tavak mellett, magas fűben fészkel.
A kicsinyei a 21. napon kelnek, fészekhagyók, de a szülők gondoskodására szorulnak. A táplálkozási különcségek ismeretében ez nagyon is érthető.
Meg kell említeni, hogy a gyűrűzések tanúsága szerint a csigaforgatók feltűnően magas kort (36 év) érnek meg. Egy ilyen példányról feljegyezték, hogy nem csak a születési helyéhez maradt hű, hanem élete végéig nevelt fiókákat is a saját születési helyén.
Védett, az eszmei értéke: 10 000 Ft. |
