|
CSÉRFÉLÉK (STERNIDAE v. Sterninae): a lilealakúak rendjében a sirályfélékhez hasonló, de azoknál karcsúbb madarak családja.
Más rendszerben csupán a sirályfélék egyik alcsaládja (Sterninae), többnyire trópusi fajjal.
A nagyságuk 20-56 cm közötti. Hatalmas telepeken, általában talajmélyedésben költenek, gyakran sirályok v. más madarak társaságában.
Jellemző viselkedésmódjuk, hogy a nász során rendszerint halacskával kedveskedik a hím a leendő párjának. Ezt tekinthetjük afféle nászajándéknak. A fiókáik a sirályokéhoz hasonlóan sem nem fészeklakók, sem nem fészekhagyók.
Sűrű pihés tollazattal kelnek, a fészket azonnal elhagyják, de csak kis távolsága és ott megbújva várják a szülői gondoskodást, ami félig emésztett táplálék formájában érkezik hozzájuk. Érdekes, hogy az ún. bóbitás csérek (pl. kenti csér) a fiókáikat "óvodába" járatják.
E védett területeken a kicsik nagyobb biztonságban vannak, s a szülők amikor táplálékkal visszatérnek, akkor a hangja alapján ismerik fel a saját kicsinyüket. Más fiatalt nem etetnek.
A testük karcsúbb, a szárnyuk keskenyebb, a reptük könnyedebb, mint a sirályoké. A farkuk villás v. hegyes, aminek a repülés közbeni manőverezésben van kiemelkedő szerepe.
Úszóhártyájuk nem tűnt el, de többnyire csak a fiókákon látszik, úszás közben.
A legtöbb csér fehéres, a hát minden esetben fehér, viszont a fejtető fekete. Télen a homlokuk fehér.
Karcsú és hegyes csőr jellemzi az ide tartozó fajokat.
A földön általában ügyetlenül mozognak, de a levegőben pontosan tudják, mit, hogyan kell tenni. Gyakran szitálnak egy helyben, majd a szulákhoz hasonlóan, kő módjára zuhannak a vízbe, s a víz alól hallal bukkannak elő.
A hím és a tojó egyforma.
A földre v. tavak felszíni növényzetére fészkelnek.
Nálunk a székicsér (Glareola pratincola) költ a szikeseken. A röpte a sirályokéra emlékeztet.
Ebbe a családba tartozik a különleges életmódú krokodilőr (Pluvianus aegypticus).
Jellegzetességeik alapján ide soroltattak az édesvízi tavak, mocsarak lakói, a könnyed röptű, kis testű szerkők is. |
