|
CINEGEFÉLÉK (PARIDAE - Tits and Chickadees): a veréb v. énekesmadáralakúak rendjébe tartozó család. Kis termetű, 8-20 cm nagyságú zömök testalkatú énekesmadarak tartoznak ide.
A szárnyuk kerek, s 10 elsőrendű evezőjük van. A farktollak száma 12.
A csőrük pici, rövid és egyenes v. kúpos. A farkuk szintén rövid.
A tollazatuk dús, tömött, de lágy és puha. Rendszerint élénken színezett.
Fekete, szürke, fehér, kék, barna, zöld és sárga széles eloszlásban jelentkezik, de soha nem tapasztalhatunk a tollazatban pettyeket v. csíkokat.
Rendszerint fák v. bokrok ágain fedezhetjük fel őket, ahol akrobatikus ügyességgel mozognak. Ennek megfelelően a lábuk viszonylag hosszú és erős. A csőrük a táplálékhoz idomulva rövid és vaskos.
A család fajai a Csendes-óceáni szigeteket kivéve az egész világon elterjedtek. Az északi féltekén a leggyakoribbak, a többi földrészen csak gyér fajszám található. Európában 11, hazánkban 8 faj költ.
Az ide tartozó nemzetségek külső megjelenésre nagy eltéréseket mutatnak. Pl. a Himalája fenyveseiben élő fenyves cinegék testalja narancsos és bóbitájuk van.
Bóbita más fajoknál is előfordul, egyebek mellett a mi búbos cinegénken és 4 észak-amerikai fajon. Másoknál izgalmi állapotban mered fel a fej tollazata. E viselkedési sajátosságot, ill. a bóbitát egymástól függetlenül "szerezték", e jegyek nem utalnak közelebbi rokonságra.
A leggyakoribbak a Parus nem fajai és egyedei. 28 nemzetség 126 (másutt 162) faja tartozik ide.
Télen nagy, vegyes csapatokban kóborló, rendkívül élénk madarak. A csapat nem rekeszti ki magából a közéjük keveredő királykát, fakuszt, csuszkát sem.
Nagyon hasznos rovarirtók.
A fészekaljuk - különösen a fenyves-, a kék- és az amerikai kormoscinegénél - gyakran tíznél több csöppségből áll.
Odvakban, lyukakban fészkelnek. Kivétel három vitatott faj, amely maga építi a fészkét.
Legismertebb a széncinke (Parus major) a legnagyobb termetű hazai faj. Erdőkben, kertekben egyaránt gyakori. Felül olajzöld, alul kénsárga, a feje fekete.
A kék cinke (Parus coeruleus) a széncinkétől kisebb és annál ritkább, általában tavakat, patakokat övező fákon fészkel.
Az őszapó (Aegithalos caudatus) lényegesen eltér a többi cinkefélétől, az egyik legkisebb madarunk, de nagyon hosszú farka miatt nagyobbnak véljük. Sok kutató az őszapót nem ebbe a családba sorolja, hanem a számukra létesített őszapók (Aegithalidae) családjába.
Ugyanígy bizonytalanság van a barkós cinegét (Panurus biarmicus) illetően is. Egyesek szerint a papagájcsőrű cinegék családjába tartozik, mások - az angol szisztematikusok - úgy vélik, a timáliák családjában van a helye. A barkós cinege az őszapóhoz hasonlatos, viszont a nádasaink madara.
A harmadik kérdéses faj, a függőcinege (Remiz pendulinus) nevét onnan kapta, hogy fészkét a fák lehajló ágaira függeszti, a bebúvónyílást alulra építi, s oda csak függeszkedve lehet bejutni.
A cinegefélék 4-14 tojást raknak. A tojások pettyesek, ami arra utal, hogy a fajok nem mindig költöttek odvakban.
Többnyire csak a tojó kotlik, de a hozzá hasonlatos hím is részt vállal a fiatalok felneveléséből.
Az idetartozó nemzetségek:
Melanochlora (szultáncinege),
Parus (erdei cinegék ),
Sylviparus (sárgaszemöldökű cinege ).
(Más rendszerekben további nemzetségek: Aegithaliscus, Remiz, Psaltriparus, Anthoscopus és Cephalopyrus)
|
