|
BILLEGETŐFÉLÉK (MOTACILLIDAE - Wagtails and Pipits): az énekesmadár v. verébalakúak rendjébe tartozó család, melynek fajai talajon élő, fürge mozgású, fecske nagyságú, kecses énekesmadarak.
A tollazatuk szürkésbarna, mintázott. A szélső farktollaik fehéresek. A hím és a tojó hasonló.
Nevüket onnan nyerték, hogy a farkukkal minden mozdulatukra billegtetnek. A fejükkel is gyakran bókolnak.
Az alakjuk a pacsirtára emlékeztet, de a farkuk hosszabb, a fejük és a csőrük valamint a lábuk finomabb.
Ez különösen a család pityereket (Anthus) is magába foglaló nemzetségére igaz, a billegetőkre (Motacilla) kevésbé.
A billegetők tollruhájában a fehér, a fekete, a szürke és a zöld szín az uralkodó, így viszonylag tarkák.
Európában és Ázsiában a leggyakoribbak, de szinte mindenütt előfordulnak az Óvilágban.
Az északi fajok vonulók.
Említést érdemelnek még a sarkantyús pityerek, melyek hátulsó ujján hosszú, sarkantyúra emlékeztető karom nő.
Szívesen tartózkodnak vizek mentén a földön, ahol vízszintes testtartásban fürgén szaladgálnak.
Nálunk három fajuk él:
a barázdabillegető (Motacilla alba) leginkább a szántókat kedveli;
a sárga billegető (Motacilla flava) a láprétek és a nedves kaszálók madara;
a hegyi billegető (Motacilla cinerea) pedig hegyvidéki erdők patakjainak partján és a források közelében bukkanhat elénk.
A fészküket rendszerint a földre építik.
A pityerek fajban gazdag neméből nálunk csak az erdei pityer (Anthus trivialis) gyakori, a többi faj inkább csak átvonuló.
Az ide sorolt nemzetségek:
Anthus (pityerek),
Dendronanthus (erdei billegető),
Hemimacronyx (hosszúkarmú pipitek),
Macronyx (sarkantyús billegetők),
Motacilla (barázdabillegetők),
Tmetothylacus (aranypityer). |
