|
BAGOLYFÉLÉK (STRIGIDAE - Owls): a madarak osztályában a bagolyalakúak rendjének egyik családja Phodilinae alcsaláddal. A világ klb. részein fellelhető, mintegy 130 fajjal, melyek nagysága 13-80 cm közötti.
Többségük éjszaka vadászó ragadozók. Rendszertanilag nem sok közük van a nappali ragadozó rokonokhoz, de az életmódjuk miatt számos hasonlóságot mutatnak.
Odvakban, üregekben v. a földön, ill. a nappali ragadozók által elhagyott fészkekben költenek. A fejük nagy és gömbölyű, amelyről a gyakran aránytalanul nagy szemük előre néz.
Számos faj szeme és csőre körül sajátos tollkoszorú, ún. arcfátyol alakult ki.
A laza tollruházatnak is köszönhetően nesztelenül repülnek. Erőteljes, a zsákmány megragadására alkalmas erős markolólábuk és éles karmaik vannak, a lábujjaikat apró tollak fedik. A tollazat által részben takart kampós csőr is a ragadozó életmódhoz igazodik.
Több faj ún. tollfülekkel rendelkezik, és valamennyinek rendkívül jól fejlett hallása van. Mi több!
A két fül a nagy fejen viszonylag távol esik egymástól. Az oldalról érkező hanghullámok így ugyan rendkívül rövid időeltéréssel, de klb. időben érkeznek a bagolyok hallókészülékéhez. Ezt az eltérést jól érzékelik, és segítségükre van a zaj forrásának pontos behatárolásában. Vagyis a hallásuk térbeli hallás.
Ma már azt is tudjuk, hogy a hallás alapján vadászó fajok két fülnyílása egymástól eltérő, s ez is a térbeli hallás szolgálatára fejlődött ki.
A bagolyok az emészthetetlen zsákmányrészeket - szőr, csigahéj, toll stb. - ún. köpet formájában adják vissza. Érdekes, hogy a fiatalok kivételével, vagyis a kifejlett baglyok a csontot sem emésztik meg, hanem az a köpet pontosan vizsgálható része.
Ebből anélkül, hogy a madarat le kellene ölni, pontosan meg lehet állapítani az étrendjét. Sőt, egyes rejtett életet élő, ritka kisemlősfajok élőhelyének behatárolására is jó szolgálatot tettek az alapos köpetvizsgálatok. Ez történt a csíkos szöcskeegérrel (Sicista subtilis trizona) a Kárpát-medence rendkívül ritka endemikus kisemlősével, hazánk minden bizonnyal a legkevésbé ismert gerincesével.
Ennek a fajnak példányát 1920 óta nem lelték fel, és bagolyköpetek alapján regisztrálták, hogy az elterjedési területe az utóbbi száz évben riasztó mértékben összeszűkült. Már csak a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság) fordul elő. 80 év után 2006-ban ezért keltett szenzációt, hogy a bagolyköpetekből kimutatott jelenlétét egy befogott hím példány is igazolta.
A baglyok hangja nem éppen bizalomgerjesztő: fenyegetően csattogtatják a csőrüket, élesen sípolnak, sziszegnek.
Ivari kétalakúságnak nincs jele. A kicsinyeik odúban v. nyitott fészekben piheruhásan jönnek világra.
Érdekes, hogy a baglyok az első tojástól ülik a fészket, s csak nagy időközben követik egymást a tojások, emiatt a fészekalj nem egyöntetű.
Valamennyi fajunk VÉDETT.
|
