|
ALKAFÉLÉK (ALCIDAE - Auks): a lilealakú madarak rendjének családja, melybe 12 nemzetség 22 faja tartozik. Közülük 18 a Csendes-óceán északi részén költ.
Valamennyi zömök nyakú, fekete-fehér tengeri madár. Nagy zajjal repülnek, s leszálláskor a lábukat előre terpesztik.
Négy faj a déli félteke tájain honos. Sós vizeken élnek, búvár életmódot folytatnak.
A lábuk rövid és a törzs hátsó részén ered.
A szárnyuk viszonylag kicsi.
Egy, ritkábban két tojást raknak.
A felületes szemlélődő a nagyobb fajok láttán azt hiheti, hogy pingvinnel áll szemben. Valójában a latin Pinguinus név is egy alkafaj neve. Tehát nem az alkák hasonlítanak a pingvinekhez, hanem az utóbbiak kapták nevüket egy alkáról.
Máskülönben, mint az közismert, a pingvinek röpképtelenek, ezzel szemben az alkák ma élő fajai a levegőbe emelkednek.
Egyébként a rokonság kizárt. Az alkák az eocénban váltak le a lile-sirály rokonokról, és közel sem mentek el az alkalmazkodásban addig, amíg a pingvinek.
A hasonlatosság az életmódban rejlik: az alkák a lilealakúak rendjének egyetlen bukócsaládja.
Magukat a vízbe vetve hajszolják a zsákmányt. Ilyenkor használják a kézizületben megtört szárnyukat is.
E képességük ára, hogy viszont a levegőben eléggé esetlenek. A legnagyobb alkafaj elveszítette a röpképességét.
Ez okozta a vesztét. Az ember mind egy szálig lebunkózta őket.
Tengerparti sziklák peremén fészkelnek, s ez a leszállásnál kiváló manőverezőképességet igényel.
Az alkák a problémát a lábukkal oldják meg, s ebben segítségükre van az ujjaik közötti úszóhártya, melyet a levegőben is képesek kormányzásra használni.
A fékezést szintén elősegíti. Ilyenkor mindkét lábukat előre tolják. Kanyarodáskor csak az egyiket feszítik ki.
A tollazatukban a fehér és a fekete uralkodik. A fejen - számos fajnál - bizarr képződmények lepik meg a szemlélődőt. Az alkaféléknél nem alakult ki ivari kétalakúság. Sziklákon v. üregekben költenek.
Hazánkban ritkán figyeltek meg grönlandi alkát (Alca torda), amely a pingvinre emlékeztet.
Egyszer figyeltek fel hazánkban a grönlandi alkánál kisebb lundára (Fratercula arctica) is.
Az óriás alka (Alca v. Pinguinus impennis) sajnos már csak fényképeken v. kitömve tanulmányozható, mert, mint említettük, a múlt század végén kipusztították. |
